Kemmel (Kemel) János (Lőcse, 1636. – Quedlinburg, 1685. máj. 30.) ev. lelkész. Több helyen, utoljára Eperjesen tanult, ahonnan külföldre menvén, 1657. jún. 19-én a wittenbergi egyetemre iratkozott be, mely a következő évi okt. 14-én magisterré avatta, de csak 1661 őszén tért haza. Ekkor az eperjesi iskolában kapott állást, melyről 1664-ben Lőcsére ment →conrectornak és itt 1665-ben →rektornak lépett elő. Ez állásától 1669 augusztusában elmozdíttatván, még ez évben lelkész lett Szomolnokon, de már 1672-ben külföldre kellett menekülnie. A →gyásztized után visszahívták hivatalába, csakhogy nem mert visszajönni. Miután Wittenbergben teol. doktorságot szerzett, udvari papnak alkalmazták Quedlinburgban. – Kényszerű, majd önkéntes bujdosása alatt néhány prédikációt adott ki. Többi művei nem egyháziak. Üdvözlő verset írt →Thann Andráshoz (héberül, 1659.), Weber Jánoshoz (németül, 1662.) és →Bayer Jánoshoz (1662.), gyászverset a Seelmann Keresztélyné halálára (1667.).