Baksay Dániel (Vaja, 1808. – Nádudvar, 1862. aug. l.) ref. lelkész. Tanult Sárospatakon, majd Debrecenben. 1832 márciusában →akadémikus rektor lett Jászkiséren, 1835 márciusában segédlelkész Debrecenben, 1836-tól Nyírmihálydiban, 1838 áprilistól Nádudvaron lelkészkedett haláláig. – Egyházi dolgozatai imák, prédikációk, vallásos költemények, melyek részint az egykorú egyházi közlönyökben, részint külön kötetekben jelentek meg. Ez utóbbiak: A szent hajdankor énekei. (Debrecen, 1856.) (II. kiad. uo. 1857.) Köznapi imádságok templomi használatra. (Uo. 1857.) (Új kiad. 1905.) Mennyei szövétnek. (Uo. 1863.) (III. kiad. 1900.) Üdvösség forrása az örök életre. (Az előbbiből az imák.) (Uo. 1863.) Setétben égő szövétnek. (A „Mennyei szövétnek” pótléka foglyok részére.) Keresztyén tanítások és imádságok. (Uo. 1864.)