Kazinczy Ferenc (Érsemjén, 1759. okt. 27. – Széphalom, 1831. aug. 23.) a magyar nyelvújítás ref. vallású vezére. 1766-tól Debrecenben, 1767-től Késmárkon, 1769-től Sárospatakon tanult, hol teológiát is végzett. 1779-ben joggyakorlathoz fogott, majd hivatalt vállalt. 1786-ban a „nemzeti oskolák” felügyelőjévé neveztetett ki, csakhogy vallása miatt már 1791-ben megszűnt e hivatala. A Martinovics-féle összeesküvésben való csekély részességéért 1794. dec. 14-től 1801. jan. 28-ig fogságban sanyargott. 1804-től Széphalmon lakott, jó időre központjává tévén azt a magyar irodalmi törekvéseknek. 1814-től 1818-ig →főgondnoka volt a sátoraljaújhelyi egyháznak, 1820-ban pedig levéltárnoka lett Zemplén vármegyének. 1830-ban rendes tagjául választatott a Magyar Tud. Akadémiának. – Azon a nagyszabású munkálkodáson kívül, mellyel elévülhetetlen érdemeket szerzett nemzete irányában, egyháza történetében is megörökítette nevét, főleg azokkal az irodalmi termékeivel, melyek e térre tartoznak: Az amerikai Podoc és Kazimir ker. vallásra való megtérése (Ford. →Bessenyei után németből). (Kassa, 1776.) (Új kiad. 1914.) Herdernek paramythionjai. (Bécs, 1793.) Herceg Rochefoucauldnak maximái és moralis reflexiói (Ford.). (Bécs és Trieszt, 1810.) Sátoraljaújhelyben lelkész beköszöntésekor tartott beszéde. (Sárospatak, 1816.) Piskárkosi →Szilágyi Sámuel superintendens élete (Tudományos Gyűjtemény, 1820. VIII.). →Horváth Ádám élete (Uo. 1822. II.). Szent történetek az ó- és újtestamentom könyvei szerint. (Sárospatak, 1831.) A →Márton István „Ker. moralis kis katechismus”-ához (1817.) egyik hozzászólás szintén tőle való s általában sok művében és levelezésében fordul elő egyházi érdekű részlet, mindenütt szabadelvű felfogásnak adva hangot.

Irodalom: Fejes István: K. F. mint a sátoraljaújhelyi ref. egyház főgondnoka (P. E. I. L., 1873.), Révész Imre: K. Ferencnek… egy pár levele a közös iskolák ügyében (Figyelmezője, 1875.), Gerecze Péter: K. F. vallása és bölcsészeti nézetei (1881.), Kristóf György: K. vallási nézetei (Prot. Szle, 1912.), Révész Imre: K. és a „kálvinista Róma” (Prot. Szle, 1938.), Ember Ernő: K. és Debrecen (1939.), Rácz Lajos: K. és a sárospataki főiskola (1931.).