Karácsonyi János (Gyula, 1858. dec. 15. – Nagyvárad, 1929. jan. 1.) róm. kat. püspök. A teológiát a budapesti egyetemen elvégezvén, 1882-ben pappá szenteltetett. Kápláni, plébánosi, szemináriumi tanári működés után 1904-ben hittudománykari egyetemi tanárrá neveztetett ki Budapestre. 1905-ben nagyváradi kanonok, később prépost, 1916-ban c. püspök és káptalani nagyprépost lett. A Magyar Tud. Akadémia 1896-ban levelező, 1904-ben rendes taggá választotta. – Nagyszabású munkásságot fejtett ki a magyar történetírás terén, s az egyháztörténet is sokat köszönhet neki. A Sylvester-bulla hitelességét, mely mellett annyit küzdöttek róm. katolikus történetírók, ő döntötte meg végérvényesen. Prot. szempontból is érdekesek a következő munkái: Békés vármegye története (1896.), Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából (Másokkal együtt. 5 k. 1902–1912.). Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970–1900-ig. (Nagyvárad, 1915.) (III. kiad. 1929.) A váradi káptalan megrontása (Sz. 1922.), Történelmi hazugságok (1890.).