Jancsó Sándor (Maksa, 1867. febr. 21. – Kolozsvár, 1943. febr.) ref. lelkész, az előbbinek öccse. Maksán végezte az elemi iskolát. 1877-től Nagyenyeden tanult, hol 1886-ban a gimnáziumot, 1890-ben a teológiát végezte. Ekkor külföldre menvén, egy évet a marburgi egyetemen töltött. Hazajőve, →köztanító volt Nagyenyeden, míg 1893 februárjában lelkész lett Mezőbándon, ahonnan, miután 1892-ben teol. magántanári képesítést szerzett Nagyenyeden, 1895-ben ugyanide →teol. tanárnak választották. 1896-ban megszűnvén itt az akadémia, ezévi szeptemberben lelkészi állást foglalt el ugyanott. Póttagja volt a →budapesti második zsinatnak és rendes tagja a kolozsvárinak. 1932 októberében nyugalomba lépve, Kolozsvárra költözött. – Művei: Kálvin János élete és egyházpolitikája. (Nagyenyed, 1894.) →Berde Sándor theol. tanár élete. (Uo. 1896.) Egyházi beszédek (Külföldiek nyomán). (Kolozsvár, 1901.) Konfirmációi káté. (Uo. 1902.) Torda szerepe a reformációban (Erdélyi egyházkerületi értekezlet 1902–3. évkönyve). Emlékbeszéd a →bécsi béke 300. évfordulóján. (Torda, 1906.) →Bocskay és a bécsi béke. (Uo. 1917.) Emlékbeszéd a reformáció 400 éves fordulóján. (Uo. 1917.) Emlékbeszéd →Nagy Károly püspök felett. (Kolozsvár, 1926.) Prédikáció Nagy Károly püspök emlékünnepén. (Uo. 1926.) – Veje volt →Makkai Domokosnak, sógora →Makkai Sándornak.