Incze Gábor (Nagybánya, 1898. dec. 17. – *Bp. 1966. szept. 23.) ref. lelkész. Nagybányán végezte a gimnáziumnak hat osztályát, az utolsó kettőt 1916-ban Budapesten. Teológiát Debrecenben, Budapesten, Aberdeenben és Strassburgban hallgatott, miután 1916–18-ban részt vett a világháborúban, 1923-ban vallásoktató lelkész, 1936-ban vallásoktatási igazgató lett Budapesten, közben egy évet helyettes tanárként töltve a pápai teol. akadémián 1931-ben teol. doktorságot szerzett Debrecenben. 1943-tól lelkész volt Nagyváradon, 1945-től Budapesten, hol 1956-ban nyugalomba lépett. – Számos hungaricumot bocsátott közre új kiadásban, szerkesztett egy-egy kötet keresztelési, temetési, esketési beszédet és egy kötet prédikációt, az „Isten igéje a gyermek lelkében” és „A keresztyénség és a társadalom” c. vállalatokat. – Művei: Az Örökkévaló tornácaiban. (Budapest, 1924.) A református Jókai. (Uo. 1925.) Jó az Isten. (Uo. 1926.) A magyar ref. imádság a 16. és 17. században. (Debrecen, 1931.) „Az az ember te vagy!” (Budapest, 1933.) Új „Kis tükör” 2 k.). (Uo. 1935–36.) Az apostolok. (Uo. 1936.) Túl az országhatáron. (Uo. 1937.) Ker. egyháztörténet. (Uo. 1938.)