Illyés Bálint (Fehérgyarmat, 1835. okt. 2. – *?Kistarcsa, 1910. nov. 29.) ref. lelkész. Fehérgyarmaton kezdett tanulni. Azután Sárospatakon folytatta iskoláit, félbeszakítva a szabadságharc által, melyben gyermek létére honvéd volt. A teol. tanfolyam befejeztével 1857-től három évig Marosvásárhelyen helyettes tanárként működött, majd kevés idei nevelősködés után még 1860-ban segédlelkész lett Szatmáron. 1861-ben Tiszabecsen, 1869-ben Kisújszálláson foglalt el lelkészi állást. A →tiszántúli egyházkerületnek 1873-tól 1882-ig aljegyzője, 1883-tól 1895-ig tanácsbírája volt. 1886 márciusában lemondott a lelkészségről s 1887-től országgyűlési képviselőséget viselt több cikluson át. Rendes tagja volt a →debreceni zsinatnak. – A költészet mezején szorgalmas munkásságot fejtett ki, de az egyházi irodalom terén is dolgozott. Idevágó művei: Új temető ünnepélyes felavatásakor tartott egyházi beszéd és ének. (Debrecen, 1871.) Temetési és emlék-beszé dek. (Uo. 1873.) Felebaráti szeretet a Krisztus szellemében (Prédikáció), (Karcag, 1877.) Egyházi beszédek. (Debrecen, 1878.) Gyászkoszorú. (Uo. 1878.) A hamis és igaz próféta (Pédikáció). (Karcag, 1882.) Keresztelési beszéd a nyíregyházai templomszentelésen 1883. (Nyíregyháza, 1887.) („Nyíregyháza… történeté”-ben közölve). Emlékfüzér Kossuth Lajos sírjára. 1895.