Holland-magyar egyházi érintkezések. A németalföldi egyetemeknek a XVI. század végén s a XVII. első felében történt felállításával kezdődtek, s virágzásuk korszaka a harmincéves háborúval nyílt meg, mely folytonos pusztítások színterévé tevén Németországot, arra bírta a magyar ref. ifjak nagy részét, hogy a holland egyetemeket keressék fel. A testvéries fogadtatás, melyben itt részesültek, valamint a szellemi közösség, mely az itt képezett magyar lelkészeket később is összefűzte holland hitsorsosaikkal, azt eredményezte, hogy úgy a XVII. század további folyamán, mint az egész 18. században a külföldet járó magyar ref. ifjak többnyire növendékei voltak ez egyetemeknek, melyeket unitáriusok is szép számmal kerestek fel. Ez utóbbiaknak alkalmuk nyílt megnyerni a remonstránsok rokonszenvét s ezt egyházuk érdekében felhasználni, annak dacára, vagy talán éppen annak következtében, hogy emezek ellen velük kapcsolatban a socinianismus vádját emelték az orthodoxabb felekezetek. Ref. lelkészjelölteket néha fel is szenteltek Hollandiában, egészen a XVIII. század utolsó negyedéig.

Hogy az egyetemek tudományos életében élénk részt vettek e hallgatók, azt az a sok jeles értekezés bizonyítja, melyeket nyilvános vitákon adtak elő, nem is szólva azokról, melyeket tanáraik dolgozván ki, ők csak respondensekül szerepeltek tárgyalásuknál. Ilyen volt pl. az az egész jókora könyv, melyet Cloppenburg 1651-ben a socinianusok ellenében csupa magyarokkal disputáltatott végig; ilyen az, amelyet Arnold Miklós 1654-ben az evangélikusok megcáfolására majdnem kizárólag magyarokkal tárgyaltatott; és ilyen az a „Collegium Hungaricum”, melybe Vedelius 1640-ben nem kevesebb mint 51 disputatiót vett fel, mindet magyarok respondenskedése mellett. A tudományokban való kiváló előhaladásukról pedig számos doktori értekezés tanúskodik. A holland tanárok nem ritkán magyar hallgatóikkal fejtették ki tiszttársaikétől eltérő nézeteiket, sőt →Szathmári Baka Péter rendszeres polémiát folytatott Maresiusszal. E gyakori és nagymérvű érintkezés folytán a magyar ref. egyházban tetemes elterjedést vettek a holland teológusok eszméi. Részben innen jött át már a puritanizmus is, mint a hazai egyházi mozgalmak egyik legérdekesebbikének indítója, s később is az ellentétes irányoknak mindketteje állandóan megtalálta a maga táplálékát a holland egyetemeken. Még erősebb befolyást gyakorolt a holland teológia a magyarokra a coccejanismus által s ennek küzdelmei között. A Németalföldön száz évig folyt viták Magyarországon is visszhangra találtak. Coccejusnak bőven akadtak mind követői, mind ellenfelei, kik érdemesnek találták itthon is megvívni az elvek harcát. A Driessen Antal groningeni tanártól Venema Herman ellen emelt vádak folyamán ennek főképpen magyar hallgatóira történt hivatkozás, minél fogva szükségessé is vált a kihallgatásuk.

A szellemi hatásnak, melyet a magyarokra tett a holland teológia, az is különösen fontos jele, hogy ennek termékeit azok részint vezérfonalul használták iskolai előadásaikhoz, részint lefordították olvasóközönségük számára, sőt eredeti alakukban is többet közre bocsátottak új kiadásban. Viszont a holland professzorok is teljes igyekezetükkel azon voltak, hogy lehetőleg elősegítsék a magyar teológusok irodalmi törekvéseit. Roëll →Szatmárnémethi Sámuelnek nem egy műve kiadása érdekében járt közben és hosszú előszóval látott el egyet; a →Komáromi Csipkés György bibliafordításának közrebocsátásában sok része volt Vitringának; a →Debreceni Ember Pál egyháztörténetét Lampe nyomatta ki, míg Van Alphen Jeromosnak az utrechti bibliák köszönhetők; a →Bod egyháztörténetét Van den Honert, majd Gerdesius szerette volna közkinccsé tenni, s bár nekik nem sikerült, utoljára is ugyancsak egy holland professzornak, Rauwenhoffnak a buzgólkodása eredményéül következett be e mű megjelenése.

A szellemi érintkezésnek egyéb mozzanatai hasonlóképpen jelentékenyek és érdekesek. →Enyedi György híres munkájának, az „Explicatio locorum”-nak II. kiadása Groningenben jelent meg 1670-ben. Voetius a →Szathmári Baka Péter respondenssége mellett disputatióban vette tűhegyre a római katolikusoktól könyvben híresztelt pozsonyi lélekjelenést. Maresius egy önálló munkában fejtette ki véleményét a magyarországi egyházalkotmányi mozgalmakról. A →gályarabokról és általában az üldözött magyar protestánsokról egész irodalma van a hollandnak, mégpedig nemcsak egykorú, hanem újabb munkákból is. Az odavaló egyetemeknek úgy gyászos, mint örvendetes eseményei rokonérzésre hangolták a magyar hallgatókat, minek alkalmi versekkel adtak kifejezést. A magyar Bibliának sok kiadása jelent meg Németalföldön, melyek közül külön nevezetességre jutott a már említett Komáromi félén kívül a →Misztótfalusi Kis Miklós által nyomtatott. Általában nemcsak latin, hanem magyar nyelvű könyvek is nagy számmal láttak napvilágot Hollandiában magyar szerzőktől. →Fogarasi Pap Józsefnek és →Szathmári Pap Mihálynak a neve a XVIII. század vége felé arról lett híressé, hogy több ízben nyertek egyes holland tudományos irányú társaságok által kitűzött pályadíjakat, s a nyertes művek egy része holland nyelven került a közönség elé. Egyébiránt a magyar hittudósokat többnyire megbecsülésben részesítették a hollandok; néhányat tanárnak is marasztottak, sőt a deventeri athenaeumnak 1775-től 1816-ig volt is egy magyar születésű tanára: Csernák László egykor debreceni →senior, egyike kora legnagyobb matematikusainak. Ezzel egykorúlag Balogh József pedig a botanikában tűnt ki; a leideni egyetemre 1778-ban beiratkozott ifjú 1779-ben ott doktorságot szerezvén, ez év decemberében Guayanába utazott s onnan 1780 végéig leveleket és gyűjteményi anyagokat küldözgetett.

Az ekként szellemi közösség által is ápolt testvéri érzelem számtalanszor megnyilvánult külső jelben is. Legmaradandóbb, igazán felejthetetlen e tekintetben annak az emléke, hogy a holland nemzet közóhajtására De Ruyter Mihály tengernagy 1676-ban megszabadította a nápolyi gályákon sínylődő magyar prot. lelkészeket. Az ezt megelőző évben a bécsi kormányhoz Hamel Bruyninx holland követ nagyszabású emlékiratot nyújtott be a Pozsonyba idézett lelkészek ártatlanságáról. Az utána következő követek is szüntelenül arra igyekeztek, amennyire lehetett, hogy enyhítsék az elnyomott és üldözött magyar protestánsok sorsát.

Mindezek mellett anyagi téren is sokszor megnyilvánult a hollandok áldozatkészsége, elsősorban a közöttük időző magyar teológusok irányában. Magánosok és testületek adományaiból az egyetemeknek és athenaeumoknak mindenikén állandóan több magyar ifjú részesült teljes ellátásában (mint pl. Leidenben a Staten-Collegeben 1703–1796.), vagy pedig pénzbeli segélyben. Ám ez csak a 18. század végéig volt szokásban, míg az utrechti Bernard- és Everwijn-alapítványok állandóan biztosították a magyaroknak ez egyetemen való tanulhatását. Ezek a különböző jellegű stipendiumok azonban nem merítették ki a hollandok hitrokoni áldozatkészségét. →Kolozsvári Dimjén Pál a kolozsvári unitáriusok leégett temploma és kollégiuma felépítésére 1697–98-ban kilencezer tallért gyűjtött közöttük, majd 1716-ban ismét sikerült az unitáriusoknak mintegy hatodfélezer holland forintot kapni tőlük. Az utrechti magyar Biblia kinyomatására annyi adomány gyűlt össze, hogy még négy kiadásra telt s még akkor is maradt belőle. A baseli Bibliára szintén adakoztak; Gerdesius pl. 126 forintot adott. 1756-tól 1793-ig átlag 200 rh. forintnyi évi segély küldöttek a debreceni kollégiumnak, míg 1857-től a pápait és sárospatakit segélyezték egy ideig, s ezalatt az utóbbinak 1861-ben az utrechti teol. kar 606 forintot küldött testvéri szeretete jeléül. Más intézeteknek is juttattak különböző alkalmakkor, azonkívül az ínséges 1863. évtől sújtott magyar ref. lelkészek és tanítók részére mintegy 30000 forint adomány jött Hollandiából, aminek egy tetemes részéből a tiszáninneni egyházkerület az ún. „hollandi tár”-t alapította, mely idővel nagy tőkévé nőtt, mire értékét vesztette az első világháború után. Viszont e tájban újból számos jelét adta a holland reformátusság mindkét felekezete a magyar hitrokonok iránti rokonszenvének.

Ebből látható, hogy a testvéri vonzalom sohasem lankadt el, ám a szellemi érintkezés a XIX. században sokszor már csak igen szűk körre szorítkozott, sőt szünetelt is nem egyszer, amennyiben magyar ref. lelkészjelöltek nagyon fogyatékos számmal látogatták a holland egyetemeket s mostanában egyedül az utrechtinek voltak folyvást magyar hallgatói. A holland teológia mindazáltal csak gyakorolt hatást, mégpedig jelentékenyt a magyar ref. egyházra újabban is. Elsősorban neki tulajdonítható ugyanis a modern teológiának emennek körében való hatalmas fellépése, és nemkülönben neki a szigorú kálvinizmusnak az első világháború utáni uralomra jutása. Kisebb-nagyobb érintkezések, újabban önálló művek is le vannak fordítva a nemrégi és mai holland irodalomból is, melyről, valamint az ottani egyházi életről ismertetések is szoktak megjelenni a magyar ref. egyházi lapokban, éppen úgy, mint viszont a magyar egyházi állapotokról a hollandban. Az újabb időkben főleg →Nagy Zsigmond, →Antal Géza, →Kállay Kálmán, →Sebestyén Jenő és →Pap László állott élénk szellemi összeköttetésben a hollandokkal. Tudományos irányú közlemény rajtuk kívül még →Miklós Ödöntől (nem egy) és →Zoványi Jenőtől jelent meg holland folyóiratokban, legújabban pedig egy egész sorozat →Szimonidesz Lajostól, ki jutalmat is nyert egy holland pályázaton.

Irodalom: Kovács Albert: A hollandi ref. egyház (P. E. I. L., 1865.), Kovács Ödön: Theol. mozgalmak Hollandban (Uo. 1867.), Uő.: A bibliatanulmány Hollandban (Uo. 1868.), Zoványi Jenő: Vázlatok Németalföld theol. viszonyairól (Uo. 1889.), Uő.: A prot. theol. tudomány a hollandoknál… (Warga–Zoványi-féle egyháztörténet III. k. 1908.), Antal–De Pater: Weensche gezantschapberichten van 1670. (2 k. 1929–34.), Tóth Endre: Hamel Bruyninx a soproni országgyűlésen (1926.), Miklós Ödön: Hollandi interventio a magyar protestantizmus érdekében 1674–80. (1918.), Uő.: Hop Jakab bécsi holland követ interventiója (1922.), Uő.: Magyar diákok a leideni Staten-College-ben (1928.), Uő.: A holland kálvinizmus elvi állásfoglalása a magyar protestantizmus gyászévtizedében („Kálvin és a kálvinizmus” c. könyvben, 1936.), Uő.: A magyarok perei a leideni rektor előtt (1927.), Uő.: Bethlen Gábor és a holland diplomácia (Prot. Szle, 1929.), Segesváry Lajos: Schetsen over de peregrinatie van de hongaarsche studenten gezin in de spiegel van de historische gegevens (1933.), Uő.: Magyar ref. ifjak az utrechti egyetemen 1636–1836. (1935.), Vári Albert: Kapcsolatok az erdélyi unitáriusok és a holland remonstránsok között (Ker. Magvető, 1932.).