Hodosi Sámuel (Debrecen, 1654. közepe, – Szikszó, 1748. nov. 23.) egy ideig püspökséget is viselt ref. lelkész. Tanulmányait Debrecenben végezte. 1671. jan. 28-án lépvén a →togatusok sorába. Miután két évig →praeceptori tisztet viselt, 1676-ban veszprémi →rektor lett. Majd külföldre ment s 1678 májusában az utrechti egyetemre iratkozott be. Hazajőve, 1680 márciusában Veszprémben foglalt el lelkészi állást. Itt 1695-ben →alesperessé, 1702-ben →esperessé választatott. Ezévi július elején fogságra vettette Volkra róm. kat. püspök, s abból sok szenvedés után csak az angol és holland követek közbeléptére szabadult ki 1703 őszén. A →dunántúli kerület 1708. aug. 8-án püspökké tette, de csak kevés ideig folytathatta hivatalát, mivel Volkra által 1710-ben elűzetvén, jobbnak látta eltávozni a kerületből is. Előbb Átányra, onnan Szikszóra ment papnak, hol 1712-től 1740-ig működött. Ekkor nyugalomba lépett, de a →borsodi egyházmegyének még 1745-ben is tanácsbírája volt. – Művei: Περι της αναστασεως των νεκρων δικαιων τε και αδικων (Utrecht, 1678.) Őrálló toronyban helyeztetett vigyázó (Veszprémi beköszöntő prédikációja). (Debrecen, 1680.) Pályáját állhatatosan megfutó Isten hű szolgájának eltétetett igazság koronája (Gyászbeszéd →Séllyei István felett). (Uo. 1697.) – Veje volt id. →Kölcséri Sámuelnek.

Irodalom: Thury Etele: H. S. dunántúli ref. püspök élete (Prot. Szle., 1893.)