Hermányi Dienes József (Olasztelek, 1699. szept. 26. – Nagyenyed, 1763. ápr. 29.) ref. lelkész. Előbb Középajtán, 1711 őszétől Székelyudvarhelyen tanult, hol →köztanítóságot és →seniorságot is viselt. Tanulmányai folytatására 1718 tavaszán Nagyenyedre ment, majd 1728-ban Torockószentgyörgyön, 1735 áprilisában Nagyenyeden lelkész lett. Ez utóbbi helyen 1742-ben →elsőpapságra lépett elő. – Munkái közül igen sok maradt kéziratban, egyháztörténelmi természetűek is, melyekből, különösen az „Erdélyi ref. püspököknek élete” címűből egyet-mást a P. E. I. L. (1872.) közölt. Emlékirataiból szemelvényeket Kelemen Lajos (1925.) adott ki, „Nagyenyedi síró Heraklitus és hol mosolygó s hol kacagó Demokritus” c. anekdota-gyűjteményét pedig György Lajos rendezte sajtó alá (2 k. 1943.). Életében a következő művei jelentek meg: Halotti eklézsiai szent beszélgetés… gr. Tholdi Ádám… temetésekor. (Kolozsvár, 1752.) Az evangéliumi szent Annának… leírása (Gyászbeszéd özv. Toroczkai Péterné Keczeli Borbála felett). (Uo. 1757.) Szent Kananea… (Gyászbeszéd gr. Rhédei Jánosné gr. Bethlen Klára felett). (Uo. 1758.) A felette →Dézsi Lázár Györgytől és →Abacs Mártontól tartott beszédek szintén megjelentek. – Nagybátyja volt →Benkő Józsefnek.