Herepei Károly (Vizakna, 1802. febr. 24. – Vízakna, 1871. okt. 26.) ref. lelkész, az előbbinek fia, Gergelynek testvére. Tanult Kolozsvárt, hol 1823-ban végezte a teológiát. Ekkor külföldre ment s egy évet Bécsben, egyet a nevezetesebb német egyetemeken töltve, 1825-ben tért haza. A kolozsvári egyház azonnal lelkésszé választotta, s mint ilyen, kiváló szónoki sikereket ért el. 1834-ben ugyanott a bölcsészetnek, 1835-ben Nagyenyeden a teológiának lett tanára. 1841-ben lelkésznek ment Vizaknára, hol 1871 nyarán nyugalomba lépett. – A Magyar Tud. Akadémia 1838-ban levelező tagjának választotta. Műveinek az a része, mely tudományos jelleggel bír, vagyis egyháztörténete és a →Bethlen-kollégium múltja egy részének leírása kéziratban maradt, ellenben prédikációi nagy számmal vannak kinyomtatva. Így azok, amelyek az Erdélyi Prédikátori Tárban (1833–1834.) és az Erdélyi Prot. Egyházi Tárban (1857.) voltak közzétéve; továbbá a következő címűek: A tiszta vallásosság (Konfirmáláskor.) (Kolozsvár, 1826.) A jó pap a templomban és azon kívül (Beköszöntő prédikáció 1825. febr.). (Uo. 1826.) Milyen templomot építsünk mi? (A kolozsvári külső templom szegletkövének letételekor). (Uo. 1829.) Templom, pap és nép (Ugyanazon templom felszentelésekor, 1851.). (Nagyenyed, 1852.) – valamint azok, amelyeket özv. gr. Gyulai Ferencné Kácsándi Zsuzsánna (1826.), Méhes Sámuelné Deáki Filep Terézia (1826.), Méhes Sámuelné Benkner Karolina (1828.), gr. Lázár Lászlóné br. Bánffy Erzsébet (1831.), Farnos György (1832.), Margitai Jonathánné (1833.), Lengyel István (1833.), gr. Kendeffi Ádám (1834.), Slaby Dániel (1835.), Méhes Györgyné Incze Sára (nagyanyja, 1836.), gr. Mikes Zsigmondné Ugron Julianna (1836.), Bucsi Mihály (1842.), id. Szentpáli Zsigmond (1846.), br. Kemény László, Weér Dániel, br. Bánffy Ferenc, br. Wesselényi József felett és I. Ferenc emlékére (1835.) tartott.