Herepei Gergely (Kolozsvár, 1807. febr. 21. – Kolozsvár, 1859. júl. 4.) ref. →esperes, az előbbinek unokaöccse, Kolozsvárt tanult. Miután 1827-ben elvégezte a teológiát, mérnöki pályára ment Pestre s ott 1830-ban oklevelet nyert. Ám ekkor visszatért a lelkészi pályára és helyettes lelkész lett Désen. Ez év őszén külföldre ment és egy szemesztert a göttingeni, egyet a marburgi egyetemen töltvén, újra elfoglalta állását Désen, hol 1833-ban rendes lelkésszé választották. Innen 1835-ben kolozsvári papságra távozott. 1854-től esperese volt az újonnan szervezett →kolozsvári egyházmegyének. – Művei: Buzdító beszéd, mellyel a kolozsvári… eklézsia külvárosi… templomának befedetését eszközleni kívánta… (Kolozsvár, 1838.) Nem elég a vallást csak szívünkben rejteni (Prédikáció a főegyházitanács gyűlése alkalmával). (Uo. 1843.) Isten országa… bennünk van (Gr. Wass nővérek konfirmációján). (Uo. 1843.) Új szövetség az ó templom romjai felett (A külvárosi fatemplom bezáratása alkalmával). (Uo. 1845.) Alkalmi beszédek. (Uo. 1846.) Jézus öt kenyérrel ötezer embert vendégel meg (Adakozásra buzdító prédikáció). (Uo. 1847.) Te magadat vesztetted el Izráel (Prédikáció a szabadságharc kezdetén, 1848. szept. 17.). (Uo. 1848.) Újtestamentum… magyarázata (Wohlfahrt után németből átd. →Incze Dániellel, 2 szakasz). (Uo. 1852.) Újtestamentom kérdések és feleletekben (Polier után franciából átd. Incze Dániellel és Székely Jánossal, 2 k.). (Uo. 1856.) Isten igéje (Prédikációk tőle, Vadas Józseftől, és →Nagy Pétertől). (Uo. 1856.) – továbbá ama beszédei és imái, melyeket Weér Dániel (1832.), özv. Méhes Györgyné Incze Sára (nagyanyja, 1836.), →Incze Sámuel (1839.), Pataki Mihály (1843.), Papp Alajosné Gidófalvi Vilma (1844.), Malom Lujza (1847.). Bányai Ferenc (1843.) és Mike Sándorné Szacsvai Sára (1855.) temetésén, valamint →Antal János emlékére (1854). tartott, úgyszintén az Erdélyi Prédikátori Tárban közlöttek.