Heptapolitana confessio, görögös-latin neve az ún. „alsómagyarországi” →hétbányavárosi esperesség 1559. dec. 6-án elfogadott hitvallásának, melyet azután →Oláh Miklós érsekhez, sőt a királyhoz is eljuttattak. Nagy tekintélyre tett szert, annyira, hogy a Liptó vármegyei s alighanem több más környékbeli nemesség és papság hasonlóképpen magáévá tette rövidesen. Megszövegezője – jó részben a →pentapolitana confessio szem előtt tartásával – Cubicularius Ulrik volt, első közzétevője pedig →Meltzer Gergely (Besztercebánya, 1578.). Közölte →Ribini (Memorabilia I. k.), →Borbis (Die ev.-luth. Kirche Ungarns), →Breznyik (A selmecbányai… egyház… története I. k.) és →Szlávik (Die Reformation in Ungarn), mindenütt megtoldva a hozzá nem tartozó 21. (Borbisnál 20.) cikkel, mely a megelőző évi körmöcbányai cikkekből került beléje. Jó közlés ellenben a →Bruckneré („A Confessio Augustana és magyarországi variansai” függelékéül), aki azonban hibásan tulajdonítja első közlését a következő században élt →Buriusnak s még hibásabban egy csak 1864-ben megjelent munkájának, mely egyáltalában nem is foglalkozik vele.