Händel Vilmos (Szepesváralja, 1837. febr. 2. – ?Selmecbánya, 1925. dec. 25.) ev. lelkész. Szepesváralján kezdett tanulni. 1849-től Nyíregyházán, Miskolcon és Eperjesen folytatta tanulmányait. Egyévi nevelősködés után 1859. nov. 4-én a jenai, 1860. szept. 13-án a hallei egyetemre iratkozott be, s 1861 nyarán tért haza, midőn miskolci segédlelkész lett. Innen 1862 februárjában Selmecbányára választatott német-magyar lelkészül, hol jó ideig tanárként is működött. A →nagyhonti egyházmegye 1885-ben →alesperessé, 1888-ban →főesperessé választotta, s amellett főjegyzője volt előbb a →bányai, azután a →dunáninneni egyházkerületnek, 1908-tól az →egyetemes gyűlésnek. Tagja és egyik jegyzője volt a →budapesti első zsinatnak is, és tagja a másodiknak. Az államfordulat után csak lelkészi állása maradt meg. – Irodalommal is foglalkozott; prédikációkon kívül művei: A ker. egyház története (Tankönyv). (Selmecbánya, 1877.) A selmeci… lyceummal kapcsolatosan felállítandó tanítóképzőnek tervezete (Értesítő, 1881.). A nagyhonti egyházmegye községeinek rövid története (Ev. egyház és Iskola, 1883–84.). A gyermek imái. (Selmecbánya, 1890.) Verfassung der ev. christlichen Kirche… in Ungarn. (Budapest, 1893.) Szerkesztette a Szeberényi Gusztáv emlékére, a Sárkány Sámuel püspökké avatásakor és a →zsolnai zsinat emlékünnepéről kiadott füzeteket. Németre fordította →Győry Vilmosnak „Iktári →Bethlen Gábor…” és Tornyos Pálnak „A váci ág. vall. ev. gyülekezet története” c. műveit.