Haypál Benő (Paks, 1869. jan. 23. – Budapest, 1926. május 16.) ref. lelkész. A gimnáziumot Bonyhádon, Gyönkön, Nagykőrösön, Pozsonyban 1888-ban, a teológiát Budapesten, 1892-ben végezte. Ezután Dunapatajon, rövid idő múlva Budapesten →káplánkodott, hol 1896-ban az újonnan szervezett budai lelkészségre választatott meg. A →dunamelléki egyházkerületnek 1917-től tanácsbírája volt. – Művei: Beköszöntő beszéd (Egyháza évkönyvében, 1897.). A vallástanítás és a lelkészi szolgálat rendezéséről a budapesti egyházban. (Budapest, 1903.) Vigasztaló igazságok, igaz vigasztalások. (Uo. 1909.) Bibliás szabadkőműves (Paulus álnévvel). (Uo. 1912.) Az Úr épít (Prédikáció a szatmári Kálvineum-ünnepélyen). (Nagybánya, 1912.) A nők jogáért (Két beszéd). (Budapest, 1913.) Az igaz Isten a mi erőnk és reménységünk. (Uo. 1914.) Az igazság áldozata nyereség (Két beszéd). (Uo. 1914.) A szeretet izenete. (Uo. 1915.) Halk szó a viharban. (Uo. 1917.) Templomi hangok (I. Ferenc József temetésekor). (Uo. 1917.)