Haubner Máté (Veszprém, 1794. szept. 19. – Sopron, 1880. szept. 12.) ev. püspök. Veszprémben kezdte iskoláit. Tanult még Győrött és Sopronban, emitt nyolc évig. Egyévi nevelősködés után külföldre ment és 1816. máj. 10-én a jenai egyetemre iratkozott be. Innen hazatérve, ismét nevelőséggel foglalkozott, míg 1820-ban tanár lett Pozsonyban. Ám alig egy fél év múlva Szalonakra távozott lelkésznek, majd 1829 februárjában Győr választotta papjának. Itt a →dunántúli egyházkerületnek előbb főjegyzője, 1846-tól püspöke volt. A szabadságharc alatt kiadott körlevele miatt pár évig várfogságban ült, s midőn kibocsátották, Sopronba internálták. Csak 1856-ban kapott engedélyt lelkészi hivatal elfogadására. Ettől fogva Nagygeresden működött, míg 1860-ban →egyházkerületének erélyes fellépése következtében sikerült visszanyernie püspöki állását. 1861-ben újból Győrbe vitték lelkésznek, 1866-ban pedig nyugalomba vonulván, Sopronba költözött. – Művei: a P. E. I. L. 1842. és 1843. évi folyamaiban közzétett tudományos értékű dolgozatain és itt-ott megjelent prédikációin kívül: Részvételre buzdítás egy magyar egyházi és oskolai Journalra azaz folyóírásra… (Győr, 1832.) Halotti beszéd… I. Ferenc… gyászinnepén… (Uo. 1835.) A prot. keresztyének lelki szabadsága (németül és szlovákul is). (Pozsony, 1843.) Püspöki székfoglaló beszéd (Az ekkor tartott többi beszéddel). (Győr, 1846.) Pásztorlevele 1848. dec. 3-ról (Az emlékére kiadott füzetben). (Sopron, 1881.) – Továbbá gr. Széchenyi Istvánról tartott emlékbeszéde (1860.). Magyarra fordította a Luther kis kátéját.

Irodalom: H. M. emlékezete (Karsay és Poszvék beszéde s ugyanettől H. életrajza).