Gyalui Torda Zsigmond (Gyalu, XVI. sz. 10-es évei – Pozsony, 1569. márc. 14.) magyar prot. humanista. Valószínűleg Gyulafehérvárt tanult, majd 1534 tavaszán Krakkóban, 1639 őszén pedig Wittenbergben iratkozott be az egyetemre, mely utóbbin 1544. jan. 31-én magisteri címet szerzett. 1545 elején hazajőve, nevelőséget vállalt Révay Ferenc nádori helytartó fiai mellett. Eperjesen, majd 1546 tavaszától Padovában időzött velük. Innen 1550 nyarán tért vissza, s még ez évben az eperjesi →rektori állást foglalta el. 1556-ban apósának, Werner Györgynek a helyébe kir. kamarai igazgatónak neveztetett ki, s e minőségében 1565-ig többnyire szintén Eperjesen tartózkodott, ekkor pedig Pozsonyba költözött. – Jelentékeny irodalmi munkásságot fejtett ki, jobbára humanista irányban, de határozott protestáns szellemben. Teol. érdekű művei közül első helyen említendő magisteri értekezése, melynek az a tárgya, hogy „mennyire hasznosak a nyelvismeretek a hittudományi kérdések fejtegetésénél” (Melanchthonis Opera. X. 743–5.1. cím nélkül), – továbbá Genethliacon in diem natalem Christi (Ezzel együtt két levele és egy „Hymnus de angelis”). (Velence, 1548.) Oratio de beatitudine. (Padova. 1549.) Quaestio an honesta natura sint, an vero opinione (Az előbbivel együtt). Historia Francisci Spierae. (Basel, 1550.) – Üdvözlő verset írt Rubigallus Pálhoz (1545.).