Gulyás Lajos (Szentes, 1843. febr. 26. – Kisújszállás, 1904. febr. 3.) ref. lelkész. Szentesen kezdte tanulását, mit aztán 1856-tól Szarvason, 1861-től Debrecenben folytatott. Itt 1867-től különféle iskolai hivatalokkal, majd 1870 augusztusától 1871 januárjáig a →seniorsággal végezte iskolai pályáját. Ekkor segédlelkész lett ugyanott, 1873 áprilisában lelkész Nagybányán, honnan 1886 szeptemberében Kisújszállásra választották meg. – Szorgalmasan dolgozott több egyházi lapba. Önállóan megjelent művei: A megfeszített Krisztus (Beköszöntő). (Debrecen, 1873.) Ima egyházmegyei gyűlés napjának reggelén. (Kisújszállás, 1891.) Temetés. (Uo. 1895.) A lelkészképzésről (Tiszántúli… egyházi értekezlet… 1895. évi jegyzőkönyve). (Hajdúszoboszló, 1897.) – továbbá azok az imái és beszédei, melyeket özv. Puskás Jánosné Pápay Julianna (1887.), Balogh Mariska (1887.), Kiss Lászlóné Zsoldos Zsuzsánna (1893.), Bordács Imre (1894.) temetésén, valamint Kossuth Lajos emlékére mondott.