Greissing Bálint (Brassó, 1653. – Brassó, 1701. szept. 17.) ev. lelkész. Brassóban tanult, míg kül-földre menvén, 1674. ápr. 7-én a wittenbergi egyetem hallgatójául iratkozott be. Itt 1676. ápr. 27-én magisterséget szerzett, 1679 áprilisában pedig segédtanár lett a bölcsészeti karon. Miután egy ideig a stettini gimnáziumban is tanárkodott, 1684-ben visszatért hazájába s ez évi júliusban Brassóban igazgatóvá, 1694 novemberében Barcarozsnyón lelkésszé választották. – Egyébfajta, főképpen bölcsészeti művei mellett a következő munkái vannak: Sal Μωρανθεις (Máté V. 13.). (Wittenberg, 1677.) De atheismo. (Uo. 1677.) De potentia Dei. (Uo. 1678.) In… Hutteri Compendium locorum theologicorum disputatio… (7 r.). (Brassó, 1687–93.) Dissertationes praeliminares quatuor. (Uo. 1689.) – Üdvözlő verset írt Dietericus Györgyhöz és Wohl Keresztélyhez (1677.). Gütschius Mihályhoz (1677.), Schulerus Györgyhöz (1677.), Tutius Györgyhöz és Rulffius Joachimhoz (1679.), Barthesch Péterhez és Albrich Sárához (1684.), gyászverset a Sinonius Rozina halálára (1692.).