BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Gályarabság, megalázó és kínos büntetésmód, melyre 1675-ben negyvenkét magyar prot. lelkészt (és tanárt) hurcoltatott →Kollonich püspök Nápolyba, hova azonban leírhatatlan szenvedések után csak harminckettő jutott el, a többi részint megszökött, részint kiszenvedett, egy pedig kitért útközben. A gályára eladott harmincnak, meg a Theatéból Nápolyba később vitetett kettőnek a szabadulása érdekében a Welcz testvérpár, meg Zaffius Miklós velencei német ref. lelkész és orvos minden követ megmozgatott. A prot. államokhoz intézett felhívás nem is maradt hatástalan. A szász választófejedelem is próbált érdekükben tenni, de végre Hollandia utasítására De Ruyter Mihály tengernagy 1676. febr. 11-én megszabadította a derék hitvallókat, csakhogy ekkor már csupán huszonöt volt közülük életben. Ezek aztán pár prot. országot rendre meglátogatván, lassanként hazatértek, hogy ismét folytassák hivatalukat. Ugyancsak gályarabságra voltak szánva azok is, akik valamivel később Buccariba szállíttattak, húszan. Ezek közül kettő hamar kiváltatott, tíz áttért, három pedig meghalt. A többi ötöt sikerült a szász választófejedelemnek kiszabadíttatnia 1676. máj. 2-án. A gályarabok emlékét szoborral is megörökítették Debrecenben.

Irodalom: Borsos István: A pozsonyi rendkívüli törvényszék és a gályarabok története (1893.), Marton Sándor: A gályarabok története (1894.), Ballagi Aladár: Gályarabok a 17. században (Akadémiai Értesítő, 1892.), Thury Etele: Gályarabjaink megszabadítása (Prot. Szle, 1909.), Uő: Adatok a magyar prot. gályarab-lelkészek történetéhez (1912.), Tóth Endre: A gályarabság története (1926.), Balogh Elemér: A velencei Fondaco dei Tedeschi és a gályarabok (Theol. Szaklap, 1903.), Antalfi János: Beitráge zur Geschichte der von Admiral Ruyter von den neapolitanischen Galeeren befreiten, in Zürich aufgenommenen ungarischen Geistlichen (Sp. Füz. 1863.), Harsányi István: A gályarabok és a sárospataki főiskola (1926.), Sprenger van Eyk: De martelaars der prot. kerken in Hongarije in de 17.-de eeuw (1845.).