Gálszécsi István (?Gálszécs, ? – ?, ?1543.) magyar reformátor. Hazai iskolái befejeztével a külföldet is fölkeresvén, 1524-ben a bécsi, 1527. ápr. 26-án a krakkói egyetemre iratkozott be. Ez utóbbin 1528. szept. 16-án baccalariusi címet szerzett. Hazatérve, Abaújszántón működött, mégpedig ha nem is rögtön, de nem sokkal azután a reformáció érdekében. Ezzel a forrásnál megismerkedni 1532-ben Wittenbergbe ment egyetemi hallgatónak. Innen magisteri címet hozva haza, Gálszécsen →rektori állást foglalt el. Később a Tiszántúl, közelebbről Gyulán is hirdette a reformáció elveit, de már 1543 tájára meghalt. – Művei: Kegyes énekekről és ker. hitről rövid könyvecske. (Krakkó, 1536.) A keresztyéni tudományról való rövid könyvecske. (Uo. 1538.) (Közölve a fennmaradt töredékei →Sólyom Jenő „Luther és Magyarország” c. 1933-ban megjelent művében.)

Irodalom: Erdélyi Pál: G. I. énekeskönyvének töredéke (Magyar Könyvszemle, 1887.), Divéky Adorján: G. I. énekeskönyvének újabb töredéke (Uo. 1911.), Péter Mihály: G. I. és működésének első nyomai (Prot. Szle, 1913.).