Ferjencsik Sámuel (Zólyom, 1793. dec. 4. – ?Jolsva, 1855. júl. 28.) ev. esperes. Tanult Besztercebányán, Selmecbányán és Pozsonyban. Külföldre menvén, 1816. okt. 4-én a jenai egyetemre iratkozott be, melyről hazájába visszatérve, 1818-tól Besztercebányán →káplánkodott, míg 1820-ban szűgyi, 1827-ben jolsvai lelkész lett. 1836-ban al-, 1853-ban →főesperessé választotta a →gömöri egyházmegye. Híres pomológus és meteorológus volt. – Egyházi érdekű cikkei több német folyóiratban láttak napvilágot. Önállóan megjelent művei: Prédikáció egy jolsvai tűzvész alkalmával (szlovákul, Jolsva és Murány történetével). (Pest, 1829.) Prédikáció gömöri egyházmegyei gyűléskor (szlovákul). (Uo. 1830.) Prédikáció Tomassik Sámuel lelkészi beiktatásán (szlovákul). (Uo. 1833.) Oltáribeszéd a jolsvai templom tornyának alapköve letételekor (szlovákul). (Uo. 1833.) Prédikáció a ratkói templom fölszentelésekor (szlovákul). (Uo. 1838.) Prédikáció a jolsvai templom fölszentelésekor (szlovákul). (Uo. 1839.) Prédikáció a kövi templom felavatásakor (szlovákul). (Uo. 1840.) Ideen für die künftige Gesetzgebung der Protestanten in Ungarn. (Bécs, 1851.) – úgyszintén egy nagypénteken Clementis István felett szintén szlovákul tartott beszéde (1841.).