Fabricius János (? [Árva m.], 1635. – Nagyszeben, 1675. szept. 22.) ev. tanár. Iskoláit Bánban, Zayugrócon, Szakolcán, Szucsánban, Korponán, Jolsván és Kassán végezte. Azután →rektornak ment Csetnekre, ahonnan aztán külföldre látogatott el. Miután három évet Tübingenben töltött, ott 1663 áprilisában magisterséget szerzett. Nemsokára a jenai, 1664. jún. 21-én pedig a wittenbergi egyetemre iratkozott be. Hazájába visszatérve, 1667 júniusában Breznóbányán volt rektor, 1668-tól Kassán előbb tanár, majd szintén rektor. Összeütközésbe jutván elöljáróival, Erdélybe vándorolt, s ott 1673 tavaszán Nagyszebenben kapott tanári állást, melyről 1675-ben rektornak lépett elő, de már ezévben meghalt. – Művei: De causis salvificae fidei. (Tübingen. 1663.) De ubietate universalium. (Magdeburg, 1665.) De unitate sensus literalis cujusque dicti scripturae sacrae. (Lőcse, 1667.) Examen discursus P. Holovitii. (Uo. 1667.) De distinctionibus voluntatis divinae. (Uo. 1669.) Dissertatio apologetica, in qua theses… Matthiae Sámbár… refutantur. (Uo. 1669.) Solidissimus coelestis veritatis malleus. (Kassa, 1670.) (II. kiad. Brassó. 1674.) Theses theologicae de scriptura sacra. (Nagyszeben, 1673.) Theses theologicae de Deo optimo maximo. (Uo. 1674.) Adamas coelestis veritatis. (Brassó, 1674.) Üdvözlő verset írt Sárfőy Miklóshoz (1664.) és Lucius Lajoshoz (1665.), valamint Schröter Sámuelhez és Keismarker Zsuzsannához (1668.), gyászverset a Vitnyédy István halálára (1663.)