BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Dunántúli ref. egyházkerület, a Sopron és Vas vármegyei lutheránusok és helvét irányúak szétválása folytán az addig is püspökösködő →Beythe István püspöksége alatt 1595-ben kezdte meg külön életét, magába foglalván már ekkor a Zala vármegye északnyugati részén elterülő vidéket és hamarosan a győri róm. kat. püspökségnek Veszprém vármegye nyugati felére eső részét is. Hozzá csatlakozott még csakhamar a veszprémi róm. kat. püspökség Fejér és Somogy vármegyék egy-egy részét is magába ölelő területének helvét irányú lakossága, minek következtében eddigi hat, illetőleg öt →egyházmegyéje, a négy évig élő →kőszegin kívül a →vépi, →körmendi, →németújvári, →vízlendvai és →pápai nyolcra, illetőleg hétre szaporodott a →veszprémivel és →kiskomáromival. A Vas vármegyei egyházmegyék közül további háromnak a megszűntével a XVII. század közepére csak négy maradt közülük. Egyházközségei azonban azzal is kevesbedtek, hogy a veszpréminek és kiskomárominak egy-egy részéből 1629-ben alakult →külsősomogyi egyházmegye a →dunamellékihez ment át. Később a Vas vármegyében egyedül maradt körmendi, de ekkor már →őrséginek nevezett egyházmegye is kénytelen volt egyesülni a pápaival, s csak a XIX. század elején nyerte vissza önállóságát. A veszprémiből a XVII. század utolsó tizedében előbb mint →prosenioratus kiszakadt a →mezőföldi és a →csókakői egyházmegye, melyek közül az utóbbi 1743-ban felosztatott a veszprémi és az ekkor teljesen függetlenné tett mezőföldi között. A XVIII. század második negyedének elején a →baranyai egyházkerület →szigetvári egyházmegyéje ismét kiválván – egyelőre három részre szakadtan – a dunamelléki egyházkerületbe olvadt →felsőbaranyai egyházmegyéből, szintén ide csatlakozott és a kiskomárominak a maradékaival együtt, egyelőre prosenioratusként a →belsősomogyit alkotta. 1710-ben a kerület püspöke, →Hodosi Sámuel, ki egy interregnum után jutott az állásába, más egyházkerületbe távozván, helye a nehéz idők miatt üresen maradt egészen 1736-ig, midőn a II. →Carolina Resolutio értelmében ez a kerület egybeolvadt a →samarjaival, melynek püspöke azután az egyesült kerületben folytatta hivatalát. A nemkülönben dunántúli vagy túl a dunai nevet használó kerület egyházmegyéinek száma ekként nyolcra emelkedett, de a XIX. század elejétől az őrségivel együtt kilenc egyházmegyéje volt egészen 1920-ig, amikor az ország új határainak kialakításával egy időre elvesztette a →komáromit és a →barsit, valamint a →drégelypalánkinak egy részét. 1618-ban 147, 1629-ben még a külsősomogyiakkal 151, 1657-ben 132 anyaegyháza volt, míg az egyesült kerületbe 1780 körül 250, 1885-ben 287, legutóbb pedig 301 tartozott. A megcsonkítottba 247 tartozott, de a magyar felvidék visszacsatolásával nagy részét visszakapta az elszakadt egyházaknak, úgyhogy akkor 322 egyházból állott. Területén volt a →pápai teol. akadémia, a pápai és csurgói gimnázium, meg a pápai tanítóképző és a polgári leányiskola.

1952. júl. 1. óta egészen újjá alakult a kerület, s azóta a következő egyházmegyéket foglalja magában: →győr–pápai, →komáromi, →mezőföldi, →veszprémi, →somogyi, →vas–zalai. Püspökeinek névsora: →Beythe István németújvári l. 1595–1612, →Pathai István rohonci, veszprémi, pápai, kiskomáromi, pápai l. 1612–1628, →Kanizsai Pálfi János németújvári, kiskomáromi, helynélküli l. 1629–1641, Czeglédi Szabó Pál pápai l. 1641–1649, Gál Imre veszprémi l. 1649–1655, Szeli Luka György pápai l. 1655–1665, Gál István veszprémi l. 1665–1669, →Séllyei M. István pápai l. 1669–1692, →Csuzi Cseh Jakab pápai l. 1693–1695, →Losonczi Farkas János veszprémi l. 1695–1702, →Hodosi Sámuel veszprémi l. 1708–1810; az egyesülés után →Kocsi Major István Szőnyi l. 1736–1744, id. Torkos Jakab pápai, peremartoni, adászteveli l. 1745–1785, Halász József pápai, kocsi l. 1786–1793, →Kármán József losonci l. 1794–1795, ifj. Torkos Jakab csöglei, pápai l. 1795–1813, Tóthpápai József dadi l. 1814–1827, →Tóth Ferenc pápai l. 1827–1844, Nagy Mihály komáromi l. 1844–1874, →Pap Gábor komáromi l. 1874–1895, →Antal Gábor ácsi, komáromi l. 1896–1914, Németh István pápai teol. tanár, komáromi, kenesei l. 1914–1924, →Antal Géza pápai teol. tanár, komáromi pápai l. 1924–1934, Medgyaszay Vince lepsényi, pápai l. 1935–1943, Győry Elemér győri, pápai l. 1943–1961, Békefi Benő, dunaalmási, veszprémi l. 1962–1964, dr. Bakos Lajos, pápai teol. tanár, balatonarácsi, veszprémi l. 1964-től. – →Főgondnokainak névsora: Kenessey István 1734–1750, ürességben lét után Chernel László 1760–1770, Soós István 1770–1773, id. gr. Ráday Gedeon 1774–1792, ifj. gr. Ráday Gedeon 1793–1797, Pázmándy József 1797–1810, Szilassy József 1810–1836, Pázmándy Dénes 1837–1854, gr. Teleki Gyula 1860–1864, Sárközy József 1865–1867, Tisza Kálmán 1867–1902, Hegedüs Sándor 1902–1906, gr. →Tisza István 1907–1918, Balogh Jenő 1921–1953, Buza László 1954–1963, dr. Kádár Imre 1963–1972, Somogyi József 1973-tól.

Irodalom: Tóth Ferenc: A helv. vallástételt tartó túladunai püspökök élete (1808.), Thury Etele: A dunántúli ref. egyházkerület története (I. k. 1908.), Zoványi Jenő: Adatok a dunántúli és tiszáninneni ref. egyházkerületek főgondnokainak névsorához (Prot. Szle, 1906.), Thury Etele: A dunántúli ref. egyházkerület főgondnokainak és a budai zsinatra megválasztott képviselőinek névsorához (Uo. 1907.), Tóth Endre: A pátens története a dunántúli ref. egyházkerületben (1940.).