Dunamelléki ref. egyházkerület (sokszor →dunáninneni), mely a →felsődunamelléki létezése idejében néha →alsódunamellékinek máskor meg →ráckevinek, →patajinak, →pestinek is neveztetett, mindjárt a reformációnak helvét irányba terelésekor megalakult, amennyiben →Szegedi Kis István, addig csak baranyai püspök Ráckevén 1563-ban való letelepedése után a váci püspökségre, valamint a veszprémiből és a kalocsai érsekségből a közelében fekvő részekre szintén kiterjesztette gondozását. Miután az eredeti →baranyai kerületnek a zöme 1608-ban elvált a kerület északibb részétől, ettől fogva 1629-ig öt →egyházmegyéből állott ez utóbbi: a →tolnaiból →vértesaljaiból, →pestiből, →soltiból és →kecskemétiből. 1629-ben aztán a Balatontól délkeletre eső vidéken fekvő s addig részben a →kiskomáromi, részben a →veszprémi egyházmegyéhez tartozó Somogy vármegyei egyházak több szomszédos Veszprém és Tolna vármegyei egyházzal együttesen a →külsősomogyi egyházmegyévé szervezkedvén, ide csatlakoztak, minek következtében hatra emelkedett az egyházmegyék száma. Majd 1714-ben a baranyai kerületből még meglevő egyházak is beléolvadtak, miként addig, úgy ezentúl is a →felső- és →alsóbaranyai egyházmegyékre oszoltan, de az előbbivel együtt ekkor idekerült Somogy vármegyei egyházak, melyek addig a →szigetvári egyházmegyét képezték, 1731 után a →dunántúli egyházkerülethez szakadtak el. A dunamelléki ref. egyházkerület beosztása azóta is ment keresztül némely módosulásokon, kiterjedése azonban csak 1920-ban szenvedett változást az →alsóbaranya-bácsi-szlavóniai egyházmegye túlnyomó részének Jugoszláviához csatolásával, amikor is hét egyházmegyéje maradt, de a →budapesti, majd a →pestkörnyéki egyházmegyének a pestiből való kiválása újabban ismét nyolcra, azután kilencre emelte egyházmegyéi számát. 1941-ben visszatérvén a délbaranyai és bácskai egyházak, egyszerre két egyházmegyével (A →bácskai némettel is) gyarapodott a kerület, de ez a helyzet csak 1945-ig tartott. 1952. júl. l-én nagy változás ment végbe a kerületnek a területén is, a beosztásán is. Azóta a következők az egyházmegyéi: →bács-kiskunsági, →baranyai, →délpesti, →északpesti, →tolnai, →vértesaljai, →budapest-északi és →budapest-déli, 1952–1956-ban a →hevesi is. A →successiót („Suffraganeus” püspökből, illetőleg – mint más kerületekben – →generalis notariusból püspökké) két ízben is életbe léptette a kerület, először 1723-ban, másodszor 1791-ben, de egyik alkalommal sem volt sokáig érvényben. A 17. század közepén összesen 161 egyháza volt, 1796-ban 228, 1885 táján 253, az ország új határainak kialakítása előtt pedig 287; 1940-ben 264 volt, most 345 van, de a Budapesten önállósítottaknak is a beszámításával. A kerület egész területén egy →teol. akadémia (Budapest), van, volt egy jogakadémia (Kecskemét), két tanítóképezde (fiú: Nagykőrös, női: Kecskemét), nyolc gimnázium és hat polgári iskola állott fenn. Püspökei voltak: →Szegedi Kis István ráckevei l. 1563–1572, →Veresmarti Illés hercegszőlősi l. 1572–1589, Körtvélyesi János ceglédi (?), gyöngyösi l. 1594-ig, ismeretlen…, Hercegszőlősi Gáspár ráckevei l. 1607-tői, Kecskeméti Molnár István gyöngyösi, ceglédi l., Monostori János ráckevei, makádi l. (1620.) 1625-ig, →Simándi Bodó Mihály ráckevei l. 1626–1631, Barsi Fabricius János nagykőrösi, makádi, dunavecsei l. 1632–1638, →Paksi K. György kecskeméti l. 1639–1651, →Pathai P. Sámuel tolnai, dunapataji, helynélküli l. 1652–1661, Ungvári Gergely nagykőrösi, dunavecsei, ráckevei, dunavecsei, helynélküli l. 1661–1691, →Pathai Baracsi János kunszentmiklósi, dunapataji, ceglédi, ráckevei, dömsödi, helynélküli l. 1691–1729, Kecskeméti Pál fülöpszállási, helynélküli l. 1729–1730, Pathai János szigetszentmiklósi l. 1731–1739, →Helmeci Komoróci István nagykőrösi, helynélküli l. 1740–1753, Csáthi Dániel nagykőrösi l. 1753–1757, →Szőnyi Virág Mihály kunszentmiklósi l. 1757–1790, →Végveresmarti Sámuel kecskeméti l. 1790–1807, →Tormássy János kiskunhalasi l. 1807–1814, →Báthory Gábor pesti, helynélküli l. 1814–1842, ürességben lét után →Polgár Mihály kecskeméti l. 1846–1854, ürességben lét után →Török Pál pesti l. 1860–1883, →Szász Károly budapesti l. 1884–1903, →Baksay Sándor kunszentmiklósi l. 1904–1915, →Petri Elek budapesti l. 1915–1921, →Ravasz László budapesti l. 1921–1948, →Bereczky Albert budapesti l. 1948–1959, Szamosközi István budapesti l. 1959-től. – →Főgondnokai voltak: Gyürky István 1740–1757, Darvas József 1757–1772, Beleznay Miklós 1772–1786, gr. →Teleki József 1787–1796, gr. Ráday Gedeon 1797–1801, gr. Teleki László 1801–1821, gr. Ráday Pál 1821–1827, gr. Wartensleben Károly 1827–1835, gr. Teleki Sámuel 1835–1857, gr. Ráday Gedeon 1860–1870, gr. Lónyay Menyhért 1871–1884, gr. Tisza Lajos 1885–1898, Szilágyi Dezső 1898–1901, Darányi Ignác 1902–1927, gr. Teleki József 1927–1944, Lázár Andor 1945–1948, Kiss Roland 1949–1957, Esze Tamás 1958-tól.

Irodalom: Tormássy János: A d. e. története (Sp. Füz. 1867.), (Közli Fábián Mihály, külön is.) Uő.: Adalékok a dunamelléki ref. püspökök életéhez (1892.), Földváry László: Adalékok a d. ev. ref. ek. történetéhez (2 k. 1898.), Polgár Mihály: A dunamelléki helvétiai vallástételt követő egyházi kerület rövid históriája (Egyházi Almanach, 1836.), Báthory Gábor: Egyházi névtár 1848. évre.