Csécsi Nagy Miklós (Debrecen, 1840. máj. 6. – Makó, 1908. máj. 8.) ref. lelkész. Debrecenben tanult míg a teol. tanfolyam megszakításával Bécsbe nem ment orvosi pályára. Ám csakhamar újra hittanhallgató lett, ezúttal egy évig Budapesten. 1861-től →káplán volt Siterben, ahol egy év múlva lelkésznek választatott, de fiatalsága miatt nem nyervén megerősítést, külföldre ment s egy szemesztert Göttingenben, egyet Zürichben töltött. 1863 augusztusában hazajött s novemberben szatmári lelkész lett, 1875 júniusától pedig Makón lelkészkedett. – 1877-ben bölcsészetdoktorságot szerzett Kolozsvárt. Az ő indítványára jött létre a →békés-bánáti egyházmegyében a vallásos iratokat terjesztő egyesület, mely aztán számos építő irányú népies elbeszélését adta ki. Ezeken s az egyházi és helyi érdekű lapokban megjelent dolgozatain kívül a következő művei vannak: Egy múlt századbeli küldöttség viselt dolgai a szatmári ref. egyház és iskola ügyében (Révész Figyelmezője, 1874.). A jellemképzés, mint a nevelés fő célja. (Szatmár, 1875.) (II. kiad. Kecskemét, 1877.) Kibúcsúzó egyházi beszéd Szatmárt. (Szatmár. 1875.) Beköszöntő egyházi beszéd Makón. (Szeged, 1875.) Imakönyv a magyar nép számára. (Budapest, 1882.) Hajnal Ábel emlékezete. (Kecskemét, 1883.) Rövid vallási oktatás ref. vallású jegyesek számára. (Uo. 1883.) Hétköznapi könyörgések templomi használatra. (Gyoma, 1890.) Vasárnapi imádságok templomi használatra. (Makó, 1900.) Szerkesztette a Téli Újság c. néplapot 1877–1892.