Budai ref. zsinat, 1791. szept. 14-én nyílt meg s okt. 13-án fejezte be tanácskozásait. Összesen. 15 ülést tartott ezalatt. Az 1790–91. évi XXVI. tc. a prot. egyházak vallásszabadságát – ha nem is teljes mértékben – biztosítván, úgy az evangélikus, mint a református egyház sietett a két egyház vezérférfiai által Pozsonyban 1791. febr. 10–12. tartott konvent határozata szerint a királyi engedély megnyerése után zsinatot tartani, mely a változott viszonyok tekintetbe vételével megállapítsa az egyházi szervezetet. Az evangélikusok Pesten tartott zsinata egy időben nyílt meg ezzel a ref. zsinattal, amellyel közös bizottságokban együttes munkálkodást is fejtettek ki. Miként az előjelek után bizton várható volt, az egyre hatalmasabbá váló küriarchia és a jórészt csak képzeletben élő hierarchia szelleme küzdött meg a zsinaton egymással. A küzdelem, mely a jogait elég eréllyel védeni nem bíró papság részéről úgy sem verhetett felette nagy hullámokat, az erőszakos és különben is hatalmas világi elem javára dőlt el, annál is biztosabban, mivel a lelkészek soraiban is akadtak velük tartók. Némelyek a lengyel disszidens egyháznak még nem egészen tíz évvel előbb alkotott, de ténylegesen máris hatályát vesztett törvénykönyvét törekedtek alapjául vétetni a zsinat munkálatainak. →Őri Fülep Gábor sárospataki teol. tanár fordította avégett németből latinra s bocsátotta közre Patay József tiszáninneni →főgondnok költségén a terjedelmes kódexet, melynek alapelvei azonban teljességgel nem voltak alkalmasak arra, hogy az önállóan és különleges viszonyok közt fejlődött magyar református, sőt általában akármelyik prot. egyházba át legyenek ültetve. Alapeszméjét, rendszerét és több intézkedését mindazáltal elfogadta a világiaktól uralt s csupán világi elnök (előbb id. gr. Ráday Gedeon, majd gr. →Teleki József) által vezetett zsinat. A zsinat üléseiből néhányat az alakiságokon kívül a →Sínai ügye foglalt el s így voltaképpen nem is értek rá behatóan megvitatni egyes fontosabb kérdéseket. Hiába volt a →Tormássy János és Vécsei Zsigmond által vezetett lelkészi elem minden ellenmondása avagy tiltakozása: az új egyházalkotmány, mely részben a →Domokos Lajos eszméi és tervei szerint épült fel, noha látszólag a zsinatpresbiteri rendszer elveit, elsősorban a →paritást igyekezett megvalósítani, tényleg arra törekedett, hogy csaknem teljesen a világiakra ruházza át a lelkészek jogait: A törvénykönyv 155 cikke öt szakaszra oszlik, melyekben az egyházkormányzás, az egyházi fegyelem, a házasságügy, az iskolai szervezet és a vagyonügy van rendezve. Ezek közül a lelkészekről az egyházi fegyelem szakaszában van szó, ami eléggé reávilágít az egész törvény szellemére. Helyes törekvése volt a zsinatnak, hogy újra életbe akarta léptetni a ref. egyháznak a jogfosztottság idejében tőle elkobzott azt a jogát, hogy házassági ügyekben bíráskodhassék éppen úgy, mint a róm. kat. egyház. Intézkedett a zsinat az evangélikusokkal közösnek tervezett →főconsistorium és ezzel kapcsolatban az →egyetemes főgondnoki hivatal felállítása iránt is. Csakhogy a zsinatnak ez a munkálata, melynek legáldásosabb törekvését már a zsinati tárgyalások előkészítésében is az evangélikusokkal való szorosabb összeköttetés módozatainak megállapítása képezte, soha nem emelkedett törvényerőre, amennyiben nem nyerhette meg a királyi szentesítést így halva születtek még helyes intézkedései is. Közülük némelyek konventi végzések és kerületi statutumok útján idővel mégis megvalósultak, de az egészet átható küriarchikus szellem mellőzésével.

Irodalom: Polgár Mihály: A magyarhoni helv. vallástételt követők Budán 1791. tartott nemzeti zsinatjok (Dunamelléki egyházkerület almanachja, 1842.), Révész Kálmán: A lengyel dissidens kánonok története s befolyása a budai zsinat törvényhozására (1887.), Uő: Emlékkönyv a budai és a pesti zsinatok százados évfordulójára (1891.), Hunyadi Sámuel naplója (Erdélyi Prot. Közlöny, 1878.), Héczei Dániel jelentése (Uo. 1879.), Őri Fülep Gábor naplója (Prot. Szle, 1896.), Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.), Uő: A b. zs. tagjai (Prot. Szle, 1904.), s a Zoványi és Révész Kálmán közötti vita (Uo. 1904.), Varga Zoltán: Politikai okok az 1791. évi zsinati végzések szentesítésének elmaradásában (1940.), Kánonait eredeti latin nyelven Kuzmány Károly: Urkundenbuch zum österr.-evang. Kirchenrecht (1856.), magyarul a P. E. I. L. (1860.) és a Sárospataki Füzetek (1860.), jegyzőkönyvét a Révész Figyelmezője (1874.) közölte.