BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Alesius Dénes (Kolozsvár, 1525. ápr. 12. – ?, 1577. május 10 előtt valamivel) ev. püspök. Külföldre menvén, 1546. júli. 11. a wittenbergi, 1547 eleje táján az oderafrankfurti egyetemre iratkozott be. Magisteri címmel tért vissza hazájába, hol 1557 kezdetén elveszté kolozsi lelkészi hivatalát, minthogy a törökkel való szövetség ellen nyilatkozott egy imájában. Egyidei kolozsvári tartózkodása után már ezévi júniusban szászfenesi pap és a →gyalui egyházmegye →esperese volt, 1559-ben pedig püspökükké választották a magyar lutheránusok. 1563. májusa előtt udvari papja lett →János Zsigmondnak, de 1564 áprilisában mind ez a hivatala, mind püspöksége megszűnt, s amazt csak a Báthory István fejedelemmé tételével, emezt az 1571. szept. 9. tartott →medgyesi zsinaton nyerte vissza, hol a helvét irány mellett kitartó magyarok szintén kormányzata alá adták magukat. A szász lutheránusok 1572-i püspökválasztó zsinatára a fejedelem őt küldte ki biztosul s ez a zsinat az ő előterjesztése nyomán állapított meg egy csomó hitelvi és szertartási cikket. Ugyanő volt a szerzője a tekei és nagysajói káptalanokra érvényes „Statuta et articuli pro ecclesiis hungaricis eisque conjunctis saxonicis” c. szabályzatnak, melyet a későbbi fejedelmek is megerősítgettek, minélfogva, jóllehet mindkét munkálata fordul elő „Articuli Dionysiani” névvel, ez utóbbit illeti meg jogosabban. „Elleboron ad purgandum infamiam sacramentariorum Clausenburgensium” címmel 1560-ban írt műve kéziratban maradt.

Irodalom: Jakab Elek: A. D. vagy Dávid Ferenc volt-e az első erdélyi ref. püspök? (Ker. Magvető, 1879.)