Váczi P. András (?, 1619. – Szepsi, 1680 után) ref. lelkész. Tanulmányait Debrecenben kezdte, hol 1635. júl. 18-án →subscribált, és Sárospatakon folytatta, hol 1639. okt. 15-én iratkozott be a felsőbb osztályokba és 1642. márc. l-től két hónapig →seniori tisztet viselt. Ekkor Nagyecsedre ment →rektornak, két év múlva pedig külföldre indult, hol 1644. jún. 21-én Franekerben, aug. 28-án Deventerben, 1645. febr. 11-én Leidenben lépett a hallgatók sorába. Utrechtben és Groningenben is járt, sőt Angliába is ellátogatott, 1647. jún. 10-től pedig ismét Leidenben gyarapította ismereteit. Hazájába visszatérve, 1648 elején tanár lett Sárospatakon, de már a következő évben lelkészségre távozott. Ebben az állásban 1650-től 1680 után történt haláláig Szepsiben működött. – Heves ellenfele volt a →Tolnai Dali János törekvéseinek, akivel erős harcot vívott az irodalom terén. – Művei: De baptismo et fide infantium. (Leiden, 1645.) A miatyánknak avagy mindennapi imádsággal való élésnek állatása és megoltalmazása (Daneus Racai név alatt fordítva és bővítve). (Kassa, 1653.) Replika, azaz: Tolnai Dali Jánosnak csúfos és vádos maga és mások mentésére való választétele. (Uo. 1654.)

Irodalom: Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak… (1911.).