Szeberényi Lajos (Maglód, 1820. aug. 15. – Pozsony, 1875. jún. 4.) ev. tanár, az előbbinek unokatestvére, Andornak bátyja. A gimnáziumot 1839-ben Selmecbányán, a teológiát 1841-ben Pozsonyban végezte. Ekkor nevelőséget vállalt, azután jogot végzett Pápán s 1846-ban ügyvédi oklevelet szerezvén, Pestre költözött, hol inkább hírlapírással foglalkozott. A szabadságharc után előbb hódmezővásárhelyi kántortanító, 1851 végétől pedig békéscsabai reáliskolai tanár volt, hazafias szerepléséért közben fogságot is szenvedve, míg 1857-ben lelkész lett Makón. Miután 1860-tól Szegeden lelkészkedett, 1864 nyarán Pozsonyba ment magyar–szlovák papnak és egyszersmind a gyakorlati teológia tanárának. Itt 1865-től a →dunáninneni egyházkerület jegyzői tisztét s 1867-től a kerületi →gyámintézet elnökségét is viselte. – Széleskörű írói munkássága több irányban kiterjedt s nem egy becses művet hozott létre, minek jutalmául tagjává választotta a Kisfaludy-társaság. – Egyházi jellegű munkái: Prot. ellenőr. (Arad, 1859.) Népszerű imakönyv… (Pest, 1861.) Gyámintézeti évkönyv (Részben csak szerkesztette). (Szeged, 1862.) Az ártatlanul szenvedő keresztyén vigasztalása (Prédikáció). (Uo. 1862.) Szeretet és tisztelet tolmácsa. (Uo. 1863.) Búcsúszavak… a szegedi ág. h. ev. egyházhoz. (Uo. 1864.) A népszerű az egyházi szónoklatban (Pozsonyi értesítő, 1865.). A középkori mysteriumok s ezek nyomai a hazai népköltészetben. (Pest, 1867.) →Krmann Dániel, az ev. egyház egyik vértanúja. (A →Fabó-féle „Rajzok…” közt). (Uo. 1868.) Gyámintézeti beszéd. (Pozsony, 1870.) Az egyház és a házasság (Név n.). (Pest, 1870.)

Irodalom: Falaky Károly: Emlékbeszéd Sz. L. felett (Pozsonyi értesítő, 1876.).