Benedek Mihály (Nagydorog, 1748. – Debrecen, 1821. ápr. 23.) ref. püspök. Modoron, majd Debrecenben tanult, hol 1764-ben lett →togatus s 1772-től egy évig →köztanítóságot viselt. Külföldre menvén, több évet töltött holland, német és helvét egyetemeken, melyek közül a franekerire 1774. jún. 14-én, a baselire 1775. júl. 14-én iratkozott be. Hazajővén, 1777-ben →káplán, 1780-ban pedig lelkész lett Debrecenben. A →tiszántúli egyházkerület 1791-ben aljegyzővé, 1795-ben főjegyzővé, 1806-ban pedig püspökké választotta. Éles ellentétbe került Péchy Imre főgondnokkal, ami aztán a →„generális konventhez” vezetett. – Munkái: Különös isteni gondviselés (Gyászbeszéd Baranyi Miklós felett). (Pest, 1789.) A tanítók kötelességei. (Debrecen, 1795.) Útmutatás a ker. vallás előadására. (Név n. Uo. 1804–8.) A ker. vallás fő ágazatainak bővebb előadása. (Uo. 1805.) Ker. erkölcstudomány. (Uo. 1808.) Az egyházi tisztviselők szükséges voltáról. (→Tormássy János püspökké iktatásakor.) (Szeged, 1809.) Rövid beszéd →Báthory Gábor püspökké szenteltetésekor. (Pest, 1815.) Ő szerkesztette a magyarországi négy egyházkerület megbízásából az ezután száz évnél tovább használt →énekeskönyvet, melynek előszavát és a végéhez illesztett imákat szintén ő írta (1806.). Közreműködésével készült →Domokos Lajosnak „Deductio regiminis ecclesiastici in Hungaria” c. műve. Magyar nyelvészettel is foglalkozott, a mai közfelfogás szerint hátrányosan a nyelv tisztaságára és fejlődésére; ebbeli munkásságának eredménye a „Debreceni grammatika” (1795.) is, melyet többek közreműködésével szerkesztett. Kéziratban maradt munkái közül legnevezetesebb: „Értekezés a →budai zsinat némely kánonjairól” (1818.). A felette →Péczeli Józseftől, Csató Gergelytől és →Nagy Istvántól tartott beszédek megjelentek.

Irodalom: Zoványi Jenő: A tiszántúli ref. egyházkerület története (1939.)