BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Stöckel (Steckel) Lénárt (Bártfa, 1510. – Bártfa, 1560. jún. 7.) magyar reformátor. Bártfán kezdte iskoláit. Előbb kereskedő akart lenni, de aztán még Kassán és Boroszlóban tanult, míg 1530 októberében a wittenbergi egyetemen lépett a hallgatók közé. Itt jutott érintkezésbe Lutherrel, Melanchthonnal, Majorral és Agricolával, kikkel állandóan összeköttetésben maradt. Több évet töltött Németországban nevelősködéssel, közben az 1536–37. tanévben pedig →rektorként működött Eislebenben. Hazájába 1539 tavaszán tért vissza, hogy elfoglalja a neki már korábban is felajánlott bártfai rektorságot. Ebben a minőségében a legelsők egyikévé tette a vezetésére bízott intézetet, melyben meghonosította az iskolai színjátékokat is. Pedagógusi és reformátori hírneve külföldön is elterjedvén, a némelyektől „Praeceptor Hungariae” névre méltatott jeles tanárt 1551-ben Boroszlóba hívták egy tanszékre, de valami okból elmaradt az odamenetele. 1554-ben nagy vitába keveredett →Stancarus Ferenccel és egyidejűleg →Lauterwald Mátyással. Érdemei szülővárosában hálátlansággal viszonoztatván, az 1555. év második felében és az 1556-ik év elején Késmárkon rektorkodott, de azután megint Bártfán folytatta hivatalát. Utolsó éveiben a helvét irány ellen küzdött. – A lutherizmus megszilárdítása terén főleg a →pentapolitana confessio szerkesztésével szerzett érdemeket. Sokat tett a bártfai nyomda érdekében is. – Gazdag irodalmi működésének termékei: Catechesis… pro juventute Bartphensis composita. (1556.) De Antichristo. (H. ? év?) Apologia ecclesiae Bartphensis. (1558.) Historia von Susanna in Tragoedien weise gestellet… (Wittenberg, 1559.) Annotationes locorum communium doctrinae christianae Ph. Melanchthonis. (Basel, 1561.) Apophthegmata illustrium virorum. (Boroszló, 1571.) Formulae tranctandarum sacrarum concionum per evangelia communium feriarum totius anni. (Bártfa, 1578.) Postilla, sive: Enarrationes erotematicae epistolarum et evangeliorum anniversariorum. (Uo. 1596.) 1542 vége felé egy német könyvnek latinra fordításához készült, melyet Melanchthon ajánlott evégre, habár a szertartásokban sok fölöslegest megtartott: ennek első részében a tan volt tárgyalva, második része káté volt s már előbb megvolt latinul, harmadik része a szertartásokról szólott.– A halálára →Purkircher Györgytől írt gyászvers szintén megjelent. – Apósa volt →Fabri Tamásnak.

Irodalom: Schesaeus Keresztély: Oratio describens historiam vitae… Leonharti Stöckelii (1563.), Klein J. S.: Leonhardus Stöckelius communis Ungariae praeceptor (1770.), Frankl Vilmos: Révai Ferenc fiainak iskoláztatása (1873.), Szlávik Mátyás: Leonhard S. (Zeitschrift für Kirchengeschichte, 1890.), Szilasi Klára: S. L. Zsuzsánna-drámája… (1918.), Zoványi Jenő: Adatok S. L. irodalmi működéséhez (Theol. Szle, 1925.).