Raffay Sándor (Cegléd, 1866. jún. 12. – Bp. 1947. nov. 4.) ev. püspök. Cegléden kezdett tanulni. A felsőbb gimn. osztályokat 1885-ben végezte Szarvason, midőn nevelőséget vállalt, később pedig jogra iratkozott be Budapesten. 1887-től teológiát hallgatott Pozsonyban, 1890-től Jenában, 1891-től Lipcsében, 1892-ben Baselben. Ez év őszére hazatérvén, gimn. helyettes tanár lett Besztercebányán, már 1893-ban lelkész Tápiószentmártonban. Innen 1896-ban a pozsonyi →teol. akadémia rendkívüli, 1899-ben rendes tanárává választatott az újszövetség és elméleti teológia egyik tanszékére. 1908 októberétől budapesti lelkész s 1918-tól a →bányai egyházkerület püspöke volt 1945-ig, midőn nyugalomba lépett. – 1914-től 1918-ig elnöke volt a →Magyar Ev. Lelkészek Egyesületének, melynek 1933-ban ismét élére állott. Buzgó irodalmi tevékenységet fejtett ki, minek jutalmául 1917-ben a debreceni, 1929-ben pécs-soproni egyetem tette a teológia díszdoktorává. A →Magyar Prot. Irodalmi Társaságnak 1904 óta választmányi tagja volt, közben 1915-től 1918-ig pedig a titkári tisztet vitte. Felelős szerkesztője volt a Gondolatnak az 1889–90. tanévben, az Ev. Lapnak 1911-ben kevés ideig, a Theol. Szaklapnak 1903-tól 1914-ig, egyik szerkesztője az Ev. Őrállónak 1913-tól 1915-ig. – Nagyobb dolgozatai és önállóan megjelent művei: Die Hussiten in Ungarn. (Jena, 1891.) A hit bibliai képekben (A Prot. Esték I. kötetében). (Orosháza és Pozsony, 1897.) Ev. konfirmandusok kátéja. (Orosháza, 1898.) (Több kiadása van.) Esketési beszéd dr. Raffay Ferenc esküvőjén. (Kecskemét, 1899.) A logos eredete, tartalma és jelentősége a jánosi iratokban. (Pozsony, 1899.) A hellenismus és a philonismus kosmogoniája. (Uo. 1900.) A synoptikus kérdés mai állása. (Uo. 1900.) Az első keresztyének socialismusa (Prot. Szle, 1900.). Az apostolok (Uo. 1900.). A passio-játékokról (Uo. 1901.). Az oberammergaui passiójáték (Uo. 1901.). Jakab és Pál (Uo. 1901.). Schleiermacher és a főiskolai oktatás (Athenaeum, 1901.). A cynismus és a keresztyénség (Prot. Szle, 1902.). Jézus és a kánaáni asszony (Theol. Szaklap, 1903.). A magyarországi ág. h. ev. egyház theol. rendszere (Uo. 1903.). Jakab levele zsidó vagy keresztyén irat? (Uo. 1904.). A vallásosságról (Prot. Szle, 1904.). A vallásosság hanyatlásáról (Uo. 1904.). A megtérő bűnős fogadása (Uo. 1904.). Apostolok cselekedetei (Uo. 1905.). Péter apostol. (Budapest, 1905.) Jézus példázatai. (Uo. 1905.) Újszövetségi apokrifusok. (Pozsony, 1905.) Az ev. népiskolai vallástanítás módszertana. (Budapest, 1906.) A reversalis. (Uo. 1906.) Péter második levele (Prot. Szle, 1906.). Jézus születése (Theol. Szaklap, 1906.). Jézus hasonlatai. (Budapest, 1907.) A revideált biblia (Theol. Szaklap, 1909–1910.). Az ál Máté (Uo. 1911.). Az üdvözítő gyermekségének arab evangéliuma (Uo. 1912.) Nikodemus evangéliuma (Uo. 1912.). Péter (Uo. 1914.). Az ev. egyház Amerikában (Uo. 1914.). Útirajzok Amerikából. (Budapest, 1914.) Az én imakönyvem. (Uo. 1915.) Világháború és Isten igéje (8 f.). (Uo. 1915.) Kiáltás a viharban (Prédikációk). (Uo. 1919.) A keresztyénség és a nevelés. (Uo. 1925.) Mit akarnak a magyar protestánsok? (Uo. 1928.) Család, otthon, nemzet. (Uo. 1929.) Egységesítő törekvések a keresztyénségben (Ösvény, 1930.). Amit az Úr üzen (Prédikációk). (Budapest, 1930.) A magyar honi ev. liturgia történetéhez. (Uo. ál933.) Vallási mozgalmak Németországban. (Uo. 1934.) A vegyes házasságról. (Uo. 1934.) Ötven év távlatából. (Uo. 1944.) Lefordította az Újszövetséget (1929.) és egy Ágendát készített (1932.).