BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

Báthory Zsófia (?, 1629. – Munkács, 1680. jún. 14.) a fejedelemséget viselt Somlyai B. család tagja, B. András és Zakrzeska Anna leánya. Midőn 1643. febr. 3-án felesége lett ifj. Rákóczy Györgynek, apósa kívánságára a róm. kat. vallásról áttért reformátusnak, de szívében hű maradt előbbi felekezetéhez, s ezt annak halálától fogva nem is igen titkolta, férje és anyósa elhunyta után pedig 1661. aug. 15.én nyíltan átállott róm. katolikusnak, mégpedig fiával, I. Rákóczy Ferenccel együtt. Magyarországi jószágain lakván, udvarában otthonra leltek a jezsuiták, mint legbizalmasabb emberei. Míg 1676-ban még templomot is építtetett részükre Kassán, másfelől ahova csak elért a keze, mindenütt hevesen üldözte a protestánsokat, birtokairól elkergette papjaikat, sokat be is börtönöztetett, helyükbe pedig jezsuitákat küldött. Fanatizmusát leginkább a sárospataki kollégium érezte meg, melyet összes jövedelmeitől és épületeitől megfosztván, tanárait és hallgatóit kiűzte. Idővel egyre nőtt térítési és üldözési szenvedélye, kivált miután a hirhedt →Kis Imre nevű jezsuitának került a befolyása alá. Ekkor már nemcsak a lelkészeket, hanem a prot. híveket is üldözni kezdte, s emiatt menyével, a különben róm. kat. Zrínyi Ilonával is összetűzött, mivel az enyhébb bánásmódot ajánlott jobbágyaikkal szemben. Buzgóságának maradandó jeléül imakönyvet írt, mely aztán sajtó alá is került a 18. században. – Gyászbeszédet Kis Imre tartott felette.

Irodalom: H. Kiss Kálmán: B. Zs. életrajza (1879.), Lőcsey Mária: B. Zs. (1914.), Meszlényi Antal: B. Zs. élete és végrendelete (1939.).