Báthory Gábor ifj. (Pest, 1798. jan. 27. – Buda, 1872. nov. 2.) ref. vallású miniszteri tanácsos, az előbbinek fia. Pesten kezdett tanulni. Miután 1812-től Debrecenben. 1820-tól Bécsben folytatta tanulmányait, 1823-ban Dunaszentgyörgyön, 1824-ben Fülöpszálláson, 1835-ben Nagykőrösön foglalt el lelkészi hivatalt. 1830-ban országgyűlési hitszónoksággal volt megbízva. A →dunamelléki egyházkerület 1824-ben tanácsbíróvá, 1829-ben aljegyzővé, 1847-ben főjegyzővé, közben 1836 elején a →kecskeméti egyházmegye →esperessé választotta. Mint legrégibb esperes, 1854–59-ben helyettes püspökséget viselt. A →pátens-ügyben erélytelenségből eredt tévedése miatt kénytelen levén visszavonulni az egyházi élettől, 1860 áprilisában cs. és kir. miniszteri tanácsossá neveztetett ki, de már egy év múlva nyugalomba lépett. Ő szerkesztette a dunamelléki egyházkerület 1848-i névtárát, mely az elfogadott gyakorlattól eltérően úgyszólván tele van egyháztörténeti adatokkal. – Művei: Hódolat emléke és hála oszlopa (Emlékbeszéd József nádorról). (Kecskemét, 1847.) Gyászbeszéd →Polgár Mihály püspök felett. (Pest, 1854.) Az Úrtól rendelt örömnap (Prédikáció a pesti ref. templom huszonöt éves jubileumán). (Uo. 1855.) A Prot. Lelkészi Tárban (1854.) és →Fördősnek „Papi Dolgozatok Gyászesetekre” c. vállalatában szintén jelentek meg prédikációi. Írt latin és magyar üdvözlőverseket is.