Agenda Magyarországon is sok jelent meg. Amellett, hogy zsinati végzésekben is fordulnak elő szertartási utasítások, rendszeres és részletes agendákról szintén gondoskodtak részint egyesek, részint a hivatalos testületek. A 16. században →Honterus János és →Heltai Gáspár lutheránus irányút adott ki, amaz 1547-ben németül, az utóbbi 1550-ben magyarul. Ez második kiadását is megérte 1559-ben, de már 1563-ban helvét irányút bocsátott közre →Melius Péter. A →Bornemisza Péteré 1577-ből külsőleg helvét, szellemében azonban lutheranus irányú volt, míg a →Huszár Gál 1574-i és →Beythe István 1582-i hasonló műve nem foglal el határozott állást a két iránynak egyike mellett sem s e miatt a tőle elszakadt lutheránusok 1598-ra egy határozott lutheri szellemű agendát szerkesztettek, mely azután többször is napvilágot látott. A szlovák lutheránusoknak hasonlóképpen volt agendájuk, mégpedig már korábban. A hét bányaváros németjei részére 1570-ben →Meltzer Gergely szerkesztett egyet, míg Sopronban és talán több más helyen a →Gerengel Simonét vették használatba a német lutheránusok. A 17. század első felében nem nagy időközökben öt helvét irányú agenda jelent meg magyarul: a →Szenczi Molnár Alberté 1612-ben, a →Milotai Nyilas Istváné a debreceni gyakorlat nyomán 1621-ben, a →Samarjai Máté Jánosé 1636-ban, a →Paksi K. Györgyé 1643-ban, valamint az 1645-i amsterdami Biblia pótlékául ugyancsak a →Szenczi Molnár Alberté, melyet a belga hitvallás magyar fordítása mellé is átvett Szathmári Ötvös István 1650-ben. Közülük a Milotaié igen sok kiadást ért, úgy ebben a században, mint a következőben, miután az erdélyi egyház a maga számára 1680-ban át is dolgoztatta. 1658-ban a →puritánusok úrvacsorai agendája látott napvilágot. Az erdélyi evangélikusok szintén gondoskodtak agendáról oly módon, hogy 1653-ban javított kiadása jelent meg a →Honterusénak, míg 1748-ban aztán kibővítve adták lelkészeik kezébe. Ez alatt a magyarországi evangélikusok is megtették a kellő intézkedéseket e végett. Az 1707. évi →rózsahegyi zsinat egy háromnyelvű, de azonos tartalmú agenda elkészítésével a püspököt bízta meg, ám ebből egyelőre egyedül a szlovák nyelvű jutott a közönség elé, mégpedig 1734-ben a →Krmann Dániel és →Ambrózy György buzgóságából. Csak 1789-re sikerült →Plachy Andrásnak mindhárom nyelven, vagyis magyarul és németül is kiadni egy-egy Extractust, a szlovák azonban ekkor is a legterjedelmesebb volt. →Hamaliár Márton 1798-ban nemkülönben szlovákul adott ki egy agendát. A reformátusok részére →Zoványi P. György is dolgozott ki egyet 1733-ban, csakhogy ez nem tudott a Milotaié mellett tért hódítani és csupán a felvidéki szlovák ref. egyházakban tartotta fenn magát állandóan, miután 1750 körül →Spáczai András lefordította nyelvükre. Hasonlóan rövidéletű volt a →Kármán Józsefé (1787–89.). Majdnem ezzel egyidejűleg (1788.) adta ki Szerencsi →Nagy István →Kiss Gergelynek általa körülbelül kétannyira bővített ama kéziratos agendáját, melyet az →erdélyi ref. egyház megbízásából készített volt, de amelynek újabb kiadását Erdélyben mégis csak 1820-ban rendelték el. Akkor már, amikor a →dunántúli kerületben →Fábián József (1805.), a →dunamellékiben →Göböl Gáspár (1806.), a →tiszáninneniben Láczai →Szabó József (1814.) agendái elfoglalták a régiek helyét. Vámosi →Pap István is adott ki egy ilyenszerű munkát 1840-ben és 1848-ban, míg a →Révész Bálinté 1853-ban, a →Szoboszlai Pap Istváné 1858-ban, a →Fördős Lajosé 1866-ban, a →Nagy Péter és →Vadas József együttes műve szintén 1866-ban jelent meg.

A magyar evangélikusok közt sokáig használatban volt a →dunántúli egyházkerület által 1831-ben közzétett agenda, mely akkor ment ki végleg a használatból, mikor fölcserélhették a →Szeberényi Gusztávéval (1877.), majd a →Gyurátz Ferencével (1889.), végül a →Czékus István és →Karsay Sándor által szerkesztett, hivatalos jellegű kétkötetes agendával (1889–90.). Ezek közül a Szeberényié a német és szlovák evangélikusok igényeit is igyekezett kielégíteni; ez utóbbiak részére →Székács József szintén bocsátott közre agendát (1867.).

Az unitáriusok részére →Ferencz József dolgozott ki egyet (1878.).

Az irodalom ez ágának legújabb termékei a →Benkő Istváné (1906.), a →Hallgató Jánosé (1909.), a →Czinke Istváné (1913.), melyek meglehetős népszerűségre tettek szert a ref. egyházban, de most már kiszorította őket Magyarországon a →Ravasz Lászlótól saját 1927-i agendája alapján 1930-ban szerkesztett hivatalos agenda, Erdélyben pedig a →Makkai Sándortól összeállított (1929.), amennyiben ez is hivatalos jelleggel ruháztatott fel. Az ev. egyházban →Raffay Sándor (1932.) lépett fel egy egyedül általa készített hasonló művel, mely alapjául szolgált a négy püspök által megállapított s 1936 adventjén életbe lépett egyöntetű istentiszteleti rendtartásnak.