Pápai Páriz Ferenc (Dés, 1649. máj. 10. – Nagyenyed, 1716. szept. 10.) ref. tanár. Désen kezdte tanulását 1654-ben. Ezt 1656-tól Gyulafehérvárt, 1658-tól Kolozsvárt, még attól az évtől újra Désen, 1661-től való besztercei szünetelés után 1663-tól Marosvásárhelyen, 1664-től Nagyenyeden folytatta, hol 1667-ben →köztanító, 1671-ben pedig →contrascriba lett. Majd külföldre ment és 1672 májusától Lipcsében, novembertől Marburgban, 1673 elejétől Heidelbergben, ápr. 29-től Baselben főleg orvosi tanulmányokkal foglalkozott, melyeknek 1674. okt. 20-án az utóbbi helyen doktorává avattatott. Schaffhausenben és Zürichben is járt, míg aztán 1675-ben visszatérvén hazájába, Nagyenyeden városi orvos, 1677-ben a fejedelem udvari orvosa, 1680 elején pedig tanár lett, ám ezután sem hagyott fel kiterjedt orvosi gyakorlatával. Miután az osztrák sereg 1704-ben feldúlta a kollégiumot, ennek ismételt közeledésekor 1707-ben a diáksággal és tiszttársaival együtt elmenekült onnan. A Rákóczi Ferenc adományokban is megnyilvánuló pártfogása alatt előbb Szatmáron, 1708-tól Nagybányán állapodott meg ez a „bujdosó kollégium”, mely 1709 elején mehetett vissza Nagyenyedre. – Folytonos összeköttetésben állott külföldi protestánsokkal, kivált tudósokkal, mint egykori baseli tanárával, Hoffman János Jakabbal, úgyszintén Jablonsky Ernő Dániellel, kivel a magyar protestantizmus történetének megírása és az emez által magyar ifjaknak kieszközölt oderafrankfurti stipendiumok ügyében érintkezett. Az ő fáradhatatlan gondoskodásának köszönhette kollégiuma a növendékeinek Leidenben felajánlott stipendiumot, valamint a hasonló nevű fia és →Ajtai Szabó András közreműködésével Angliában 1716-ban összegyűlt és százezer Ft-ot meghaladó segélyösszeget. Betetőzte működését irodalmi téren kifejtett buzgó munkásságával, amelynek legnépszerűbb és leghasznosabb terméke a →Szenczi Molnár Albert latin-magyar és magyar-latin szótárának tetemesen bővített kiadása (Lőcse, 1708.), mely többször megjelent azóta. – Többi művei közül egyházi érdekűek: Sancta merx… (Gyászbeszéd Glaser J. H. baseli professzor felett). (Basel, 1675.) Pax animae, azaz: A lélek békességéről (Molinaeus után franciából ford.). (Kolozsvár, 1680.) (II. kiad. uo. 1775.) Rudus redivivum, seu: Breves ecclesiarum ref. hungaricarum et transylvanicarum commentarii. (Nagyszeben, 1684.) közölte a Miscellanea Tigurina 1723. évi folyamában életrajzával együtt, saját magyar fordításában pedig a →M. Prot. Et. Adattár 1906. évi folyamában.) Pax aulae, azaz: Bölcs Salamon regulái (Részben franciából ford.). (Kolozsvár, 1696.) Kegyességgel… érdemlett igazság koronája… (Hosszú gyászvers Bethlen Elek halálára). (Uo. 1697.) (Újra kiadta →Dézsi Lajos, 1895.) Pax sepulchri, azaz: Idvességes elmélkedés… (Németből ford.). (Uo. 1698.) (III. kiad. uo. 1776.) Életnek könyve… (→Misztótfalusi Kis Miklós emlékezete). (Uo. 1702.) (Újra kiadta →Bod Péter „Erdélyi féniks” c. alatt 1767.) Pax crucis, azaz: Sz. Dávid 150 zsoltári 150 könyörgésben (Bezától ford.). (Uo. 1710.) Ábrahám patriarcha fia, Izsák és Báthuel leánya, Rebeka házasságuk alkalmatosságával lett beszélgetés (Teleki Sándor és Bethlen Júlia összekelésekor, 1703.): (Marosvásárhely, 1794.) Írt továbbá üdvözlő verset →Veresegyházi Tamáshoz (görögül és latinul 1674.), →Kállai Kopis Jánoshoz (görögül 1675.), Szilágyi Mártonhoz (1678.) és II. Apafi Mihályhoz több ízben (1681., 1684., 1694.), gyászverset Apafi Mihályné Bornemisza Anna, →Apafi Mihály, Bethlen Farkas, továbbá Horváti Békés János (1674.) és Csernátoni Pál (1679.) halálára. – Az ő halálára írt 53 gyászvers életrajzával együtt „Justissima Adorea” (Kolozsvár, 1717.) c. alatt, nemkülönben a doktorrá avatásakor hozzá intézett 17 üdvözlő vers „Vota Solennia” (Basel, 1674.) c. alatt szintén megjelent. Arcképét a magyar nemzeti múzeum őrzi és szótárának egyik kiadása közölte. – Apósa volt →Nádudvari P. Péternek.

Irodalom: Naplója 1649–1691. (Koncz József közlésében, ItK 1892.), Makkai Domokos: P. P. F. életrajza (Az alsófehér vármegyei történelmi… egylet… évkönyve, 1895.), Dézsi Lajos: Magyar író és könyvnyomtató a 17. században (1899.).