Kovács Andor (Osgyán, 1866. okt. 16. – 1946.) ev. esperes. A gimnáziumot Rimaszombaton és Eperjesen, a teológiát ez utóbbi helyen végezte. Utána Rozsnyón →káplán, 1892-ben Hernádvécsén lelkész lett. Innen 1902-ben Orosházára vitték papnak, s mint ilyet, a →bányai kerületi lelkészegyesület 1917-ben elnökévé, a →békési egyházmegye 1933-ban →esperesévé, a →Luther-társaság 1918-ban egyházi alelnökévé választotta. Esperesi állásáról 1942-ben lemondott. – Művei: Balzsam (Imakönyv). (Miskolc, 1897.) Az Úr feltámadott (Húsvéti prédikáció). (Budapest, 1906.) A lélek kenyere az ige (Prédikációk). (Orosháza, 1907.) Ünnepi beszédek (Uo. 1907.) Lelki tavasz (Imakönyv). (Budapest, 1909.) Egyházi beszéd (Gyámintézeti gyűléskor). (Uo. 1910.) Béke a harcban. (Uo. 1914.) (III. kiad. 1915., szlovákul 1915.) Ima 1914. szept. 14. (Orosháza, 1914.) Hadi temetési énekek. (Uo. 1916.) Harangbúcsúztatás (Ima és prédikáció). (Uo. 1917.) Miatyánk (Prédikációk). (Uo. 1923.) Az én hitem nem eladó. (Uo. 1927.) Luth. Mária-szobor. (Uo. 1929.) Itt állok, másként nem tehetek. (Uo. 1931.) Fogadalmak Luther születésének 450. évfordulóján. (Uo. 1933.) Megtérés. (Uo. 1933.) – továbbá gyászbeszéd Gajdács Pálné Chován Berta felett (1922.).