BevezetőGyűjteményekKéptárKeresés
Egyháztörténet, helytörténet » Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon    
 

János Zsigmond (Szapolyai II. János), (Buda, 1540. júl. 7. – Gyulafehérvár, 1571. márc. 14.) Magyarország „választott királya”, Erdély fejedelme. Erdélynek 1551-ben való elhagyása és 1552-től való lengyelországi tartózkodása után 1556-tól anyja gyámsága mellett, ennek halálától (1559. szept. 15.) pedig egymaga uralkodott Erdélyben. Kitűnő nevelésben részesült a felvilágosodottsága hathatós elősegítője volt a reformáció elterjedésének országában. Már 1563-ban a lutheri, majd a helvét irányú, végül az antitrinitarius eszméknek lett buzgó híve és pártfogója. Hitvitákat rendelt el előbb a lutheri és helvét irányúak, majd a szentháromság tanának védői és ellenesei között. Szászsebesen vagy Gyulafehérvárt főiskolát akart létesíteni, melyre Ramus Pétert óhajtotta megnyerni tanárnak, tervét azonban nem vihette ki korai halála miatt.

Irodalom: Jakab Elek: J. Zs. élete és uralkodása (Ker. Magvető, 1863.), Szentmártoni Kálmán: J. Zs. élet- és jellemrajza (1933.), Uő: J. Zs. az unit. fejedelem (1940.). Életrajzát még halála évében megírta Csanádi Demeter. A felette Sommer Jánostól tartott gyászbeszéd és a róla Uncius Lénárttól írt hosszú gyászvers szintén megjelent még abban az évben.