szegényeknek,
ott nem lészen vége ű nagy örömöknek.

Ez után három esztendő elmúlt vala,
ismég Damaszkuszba hogy visszatért vala,
Az Anétas Király őt megfogta vala,
kőfalon kosárban de kibocsátták vala.

Rá gondolván fölméne Jeruzslemben,
Szent Péter Jakabbal holott ű lőn szemben,
tizenötöd napig akkoron velek lőn,
Imádkozásban Istenhez az Templomban lőn.

Ő neki az Isten akkor megjelenék,
mikor az Templomban ott benn Imádkoznék:
az zsidóknak fejenként megvakult szívök,
pogányoknak tégedet adlak, szegényeknek.

Isten szavát hallá Szent Pál, elindula,
Cézáriában az egész Szíriába,
három esztendeig lőn Ciliciába,
nem hivolkodásban, hanem Prédikálásba.

Tibériusz Császár vala zsidóságban,
esztendőnek az huszonkettődikben,
Pilátust megveték ott az Ispánságban,
Marcellus állapék ott az tiszttartóságban.

Ismég tére Szent Pál Pogányok köziben,
részesíté azokat is áldott magban,
Ábrahámnak megígért Jézus Krisztusban,
hogy kiben az népek lennének megáldásban.

Vevé Barrabást mellé az Társaságban,
véle elindula Antióchiában,
az Krisztus Jézusról vala tanításban,
Anyaszentegyházat gyűjt vala Pogányokban.

Csuda az Istennek mindenkor tanítása,
nincsen senki földön, ki azt megfoghassa,
Dániel Próféta miképpen megmondá,
Ő törvényi áldozatjának lenne romlása.

Ottan Ő törvénnek lőn romlandozása,
Hogy Krisztus fölméne magas Mennyországba,
Mennyei Atyának hogy üle jobbjára,
ott nyere kegyelmet bűnönk bocsánatjára.

Meghala Tiberius Császár azonban,
hat esztendő vala Szent Pál fordulássa,
Caius Caligula lőn Császárságában,
csak négy esztendeig Császárkodék, meghala.

Munkája, fáradsága Szent Pálnak vala,
az esztendőben Siliciában ment vala;
Ciprusban Sergius Keresztyén lött