Saulust Damaszkuszban bévezették vala,
egy Istenfélő keresztyénnek házában,
kinek neve Júdás, Egyenes utcában,
szemeivel semmit harmadnapig nem láta.

Vala egy nagy szent Ember akkor Damaszkuszban,
Anániás neve, ennek az Úr szóla,
menj el, Anánia, Egyenes utcába,
vigasztaljad Saulust az Júdásnak házába.

Anániás szóla: Uram, én hallottam,
mely kegyetlen Ember, azt én jól hallottam,
Monda az Úr neki: menj el, mikor mondom,
mert az Pál énnékem egy választott edényem.

No, Pálhoz beméne Anániás, mondá:
Atyámfia, Saul, énnekem az Úr hagyá,
ki néked megjelent ez minap Utadba,
te hozzád eljőnék az Egyenes utcába.

Veté Anániás Pálra ű kezeit,
az Szent Lélek Isten bátorítsa szívét,
néki meggyógyítá hályogos Szemeit,
étel, ital után erősíté ű testét.

Szent Pál fordulása lőn ennyi űdőben,
harmincnegyedik esztendőnek végében,
Krisztus születésének Idejében,
Tiberius Császár fejedelemségében.

Lőn egy napig Szent Pál akkor Damaszkuszba,
Krisztust Prédikálja az Zsinagógába,
Istennek Fiának lenni bizonítja,
sok eretnekségöket zsidóknak hamissolja.

Soknapok elmúlván zsidók tanácskoznak,
Szent Pál ellen, kik Damaszkuszban lakozának,
mindenik kapura őrizők állának,
meg kell halni, mondják, ez eretnek Saulusnak.

Vevék Tanitványok eszekben ez dolgot,
Zsidók Szent Pál ellen hogy fennének fogat,
kőfalon kosárban kibocsáták őtet,
Arábia tartományban szalada onnét.

Az Szent Lélek vala Sz. Pál Apostollal,
Krisztust Prédikálja vala buzgósággal,
Ismég hátra tére az Arábiából,
vissza Damaszkuszban méne nagy bátorsággal.

Soha nincsen csendességek az híveknek,
hiszem egyéb oka semmi nincsen ennek,
Mennyországban kell mennie