Hogy
te feleséget én fiamnak nem vész
az pogány nemből, az Kananeusok
közül,
de te el-be siess én laktam földemben,
fiamnak társot
hozz az én nemzetem közül.
Felelé
az szolga, megyek uram,
hogy ha az leány nem akar én velem el
jőnie
nem kelle fiadat, uramat, Isákot
nemzetséged közzé
földében bevinnie.
Szóla
Ábrahám, Isten elbocsátja,
az ő szent angyalát ki elvezérl
tégedet,
ha leány el nem jű, hüted megmentetted,
de az én
fiamat soha oda ne vigyed.
Szolga
megesküvék, ottan felkészüle,
aranyból, ezüstből szép ajándékot
szerze,
tíz tevét választa, kiket megterhele,
szolgatársaival
szépen útra erede.
Kánaán
földében siet, megyen vala,
Ábrahám földében Mezopotámiában,
eléré
az várast, és az váras kívül,
egy kúton tevéit este mind
megállatá.
Este
az várasból kezdenek ki jőni,
szüzek és virágok az kútra
meríteni,
Eliezer látá kezde ő szívében,
ilyen módon akkor
Istenhez imádkozni.
Mennybéli
Istenem, ki vagy én uramnak,
az nagy Ábrahámnak jóakaró
Istene,
jelentsed uramhoz irgalmasságodat,
és az én utamat
tegyed jó szerencséssé.
Imé
az várasból mostan el-ki jőnek,
szüzek, szép leányok az kútra
meríteni,
kérlek, méltóztassál mennybéli Úr Isten,
én
imádságomat ez napon meghallgatni.