Hogy te feleséget én fiamnak nem vész
az pogány nemből, az Kananeusok közül,
de te el-be siess én laktam földemben,
fiamnak társot hozz az én nemzetem közül.

Felelé az szolga, megyek uram,
hogy ha az leány nem akar én velem el jőnie
nem kelle fiadat, uramat, Isákot
nemzetséged közzé földében bevinnie.

Szóla Ábrahám, Isten elbocsátja,
az ő szent angyalát ki elvezérl tégedet,
ha leány el nem jű, hüted megmentetted,
de az én fiamat soha oda ne vigyed.

Szolga megesküvék, ottan felkészüle,
aranyból, ezüstből szép ajándékot szerze,
tíz tevét választa, kiket megterhele,
szolgatársaival szépen útra erede.

Kánaán földében siet, megyen vala,
Ábrahám földében Mezopotámiában,
eléré az várast, és az váras kívül,
egy kúton tevéit este mind megállatá.

Este az várasból kezdenek ki jőni,
szüzek és virágok az kútra meríteni,
Eliezer látá kezde ő szívében,
ilyen módon akkor Istenhez imádkozni.

Mennybéli Istenem, ki vagy én uramnak,
az nagy Ábrahámnak jóakaró Istene,
jelentsed uramhoz irgalmasságodat,
és az én utamat tegyed jó szerencséssé.

Imé az várasból mostan el-ki jőnek,
szüzek, szép leányok az kútra meríteni,
kérlek, méltóztassál mennybéli Úr Isten,
én imádságomat ez napon meghallgatni.