de özvegyek, árvák számára való volna,
némelyik peniglen csak tartani való
        beadott pénz ott volna.

Tészen, úgy mond, ennek nem sokat az summája,
száz talentomot mindaz is meg nem haladná,
kincs azért templomban olyan nagy nem volna,
        az mint Simon hazudta.

Az Istennek is ez bosszúságára lenne,
özvegyök-, árváktul pénz ha elvéve lenne,
azoknak sem illik, kik ott hagyták vala
        pénzeknek elvesznie.

Lám, ők, úgy mond, bíztak ez helynek szentségéhöz,
mert az ő pénzeket adták ide szent kézhez,
hogy ők olyanéppen, az mint itt letöttek,
        vegyék ismét kezekhez.

Az Heliodorus ez ellen meg ezt mondja,
valami királytól meg vagyon parancsolva,
meg kell annak lenni, semmiképpen nem mér
        egyebet tenni abban.

Lőn egy bizonyos nap erre tüle rendelve,
melyen ő az templom kincsének számát vegye,
és így számát vevén király tárházában
        ezképpen ü bevigye.

Tőnek nagy zendülést ezen várasbeliek,
esének nagy búban városban minden rendek,
futosnak szegények, Istenhez kiáltanak,
        nincs egyebet mit ténniek.

Az pénz elvitelnél mind nagyobbnak azt tartják,
templom gyalázatját, hogy ük szemekkel látják,