Bosszonkodik rajta, Oniást nem birhatja,
egyik tiszttartóhoz mene bosszúságában,
Coelesyriában Apolloniusnál,
        lőn ily árulkodásban.

Jelente ily dolgot ott Apolloniusnak,
hogy volna nagy kincsök templomukban zsidóknak,
királyt illetnie, mert szüksége arra
        nem volna áldozatnak.

Beméne királyhoz tisztartó hogy ezt hallá,
mit Simontól hallá, királynak hírré adá,
Antiochiában, király városában,
        király örömmel hallá.

Legottan indítá király egyik szolgáját,
az Heliodorust, király fő kincstartóját,
kincset elhozassa, Heliodorussal
        elindítá nagy hadát.

Indula hadával Heliodorus gyorsan,
zsidó ország felé megyen nagy gyorsaságban,
mi szándékkal legyen, de senkinek semmit
        ő meg nem jelönt abban.

Azt tetteti, mintha más volna ü szándéka,
mint ha az országot látni bocsátták volna,
és azért szert-széllel ott az országokban
        lönne neki járása.

Bejuta ezenben ám ott Jerusálemben,
zsidók tisztességgel menének eleiben,
hogy gonosz szándékkal jütt legyen közikben,
        semmit nem értnek ebben.

Az főpaptul kezde erőssen kérdöznie,
az bemondott kéncsnek holott volna ü helye,
Király azért küldte, Király tárházában
        az kincsnek kell mennie.

Nem tagadá az pap, hogy pénz sohol nem volna,