Ezeket az leány mind hallgatja vala,
és az Eliezer oly igen örül vala,
ő nagy öremében az Rebeka leány,
nagy szép ajándékkal ott meg ajándékozá.

Kivőn egy szép násfát, és az Rebekának,
szépen felfiggeszté leány homlokára,
szép aranyperecet ő karjába adá,
atyjának házához tisztességgel bocsátá.

Otthon az Rebeka kezdé mutogatni,
szép aranyperecét és aranyas násfáját,
az mely beszédeket az ember szólt vala,
szépen megbeszéllé szülejének azokat.

Rebekának bátyja, Laban hogy azt hallá,
ottan el-ki méne az emberhez kútra,
mondá, mit állasz itt, Istennek embere,
jer be az városba, mi házunkhoz szállásra.

Eliezer ottan szóla társaival,
az embert követvén az városba menének,
ott mind ő magoknak és mind az tevéknek,
lábokat megmosák, az házba bemenének.

Mikoron az házba letelepedének,
hozának eledelt őneki eleibe,
monda Eliezer, addig én nem eszem,
míglen meg beszélem az én követségemet.

Vagyok én szolgája az nagy Ábrahámnak,
kit Isten megáldott temérdek gazdagsággal,
arannyal, ezüsttel, juhokkal, barmokkal
nagy sok szolgálókkal, mindenféle jószággal.

Isten neki adott az ő vénségében,
egy fiú magzatot az szép Sára asszonytól,
Sára asszony megholt Ábrahám megvénhött,
azért nem kéméli az ő kincsét fiától.