Gergely Antal (Dunavecse, 1869. nov. 10. – Mezőtúr, 1912. febr. 11.) ref. lelkész. Dunavecsén kezdett tanulni. A gimnáziumot Budapesten 1881–89-ben végezte s utána egyéves önkéntes volt Bécsben. Miután teológiát 1890–94-ben Budapesten hallgatott, az 1894–95. tanévet a bécsi teol. fakultáson töltötte. →Káplánkodás után 1897 elején gyűjtőfogházi lelkésszé neveztetett ki Budapestre, 1901 májusától pedig mezőtúri lelkész volt. – Hírneves szónok lévén, a →Kálvineum érdekében országszerte hallatta szavát, s ezzel nagyban közreműködött annak hamaron felállításán. Itt-ott megjelent dolgozatai egybegyűjtve „Írott munkái” c. alatt (1912.) láttak napvilágot. Lefordította Witz „Az ötödik evangélium” c. művét (P. E. I. L. 1895.).

Irodalom: Gergely Antal emlékfüzet (1912.), melyben szintén közölve van egypár dolgozata, Szakács Albert: G. A. (Mezőtúri értesítő, 1912.).