Gamauf Teofil (Kőszeg, 1772. jan. 13. – Sopron, 1841. febr. 14.) ev. lelkész. Kőszegen kezdte tanulását. Ezt Sopronban folytatta 1786–92-ben, amikor külföldre ment s ez évben a göttingeni egyetemnek lett hallgatója. Miután négy évet töltött itt, visszatért s 1797-ben Bécsbe került másodlelkésznek. 1798 tavaszán aztán gálosi, 1803 őszén soproni lelkész lett. 1810-ben →esperessé választotta a →felsősoproni egyházmegye. – Nagyban foglalkozott természettudományokkal, de történelemmel is. Egyházi érdekű művei azok a prédikációk, melyeket I. Ferenc emlékére (1835.) és Szontagh Mihály temetésén (1836.) tartott, úgyszintén →Beythe Istvánról szóló életrajza (Stäudlin és Tzschirner: Archiv für alte und neue Kirchengeschichte IV. k. III. darab 548–627. 1., 1820.) és azok a magyar egyháztörténelemre vonatkozó cikkek, melyeket az Ersch és Gruber „Allgemeine Encyklopaedie”-je számára írt. Kéziratban maradt „Ausführliche Geschichte der ev. Kirche in Oedenburg” c. terjedelmes munkája, mely fenn is maradván, felhasználásával dolgozta ki →Payr hasonló tárgyú könyvét. Úgyszintén az ő nyomán írta →Kolbenheyer Móric Sopronnal kapcsolatos egyháztörténelmi dolgozatait. II. és III. kiadásban közre bocsátotta a G. Sámueltől szerkesztett „Gesangbuch”-ot és a hozzá függelékül adott „Gebete…”-t.