Füzi János (Homoródkarácsonfalva, 1776. v. 1777. – Kolozsvár, 1833. okt. 6.) unit. lelkész, az előbbinek bátyja, Székelykeresztúron és Kolozsvárt tanult, honnan külföldre ment s 1805-ben a göttingeni egyetem hallgatói közé lépett. Még ez évben visszatérvén hazájába, mindjárt a kollégium tanárául alkalmazták Kolozsvárt. 1812-ben →generalis notariussá választatott. 1824-ben tanársága mellett egyúttal kolozsvári pappá is lett. Nyugalomba lépett 1832-ben. – Művei: A valóságos ember… (Gyászbeszéd Ágoston Márton felett). (Kolozsvár, 1806.) A keresztyén vallás… (Prédikáció az 1806-iki zsinaton). (Uo. 1807.) A gyenge nem erősíttetése… (Gyászbeszéd özv. Fejérvári Sámuelné Pákai Judit felett). (Uo. 1808.) Ker. Mária (Gyászbeszéd Szentiványi Zsigmondné Pálffi Mária felett). (Uo. 1808.) A bölcs ember… (Gyászbeszéd Lázár István felett). (Uo. 1812.) – Apósa volt →Kriza Jánosnak.