Apáczai (Csere, később) Cseri János (Apáca, 1625. júni. 10. – Kolozsvár, 1659. dec. 31.) ref. tanár. Iskoláit Kolozsvárt és Gyulafehérvárt elvégezvén, meghívást kapott a marosvásárhelyi →rektorságra, ezt azonban nem fogadta el, nem akarván halasztani külföldi útját. Miután 1648. júl. 22-én Franekerben, szept. 5-én Leidenben lépett az egyetemi hallgatók sorába, még ez évben Utrechtben telepedett meg, hol mégis csak 1650 elején iratkozott be az egyetemre. 1651. ápr. 3-tól a harderwijki egyetemnek volt hallgatója, melyen e hónap 26-án teol. doktorrá avatták. Visszatérvén ekkor Utrechtbe, ott ez év őszén megházasodott s feleségével, Van der Maet Alettával és gyermekével 1653-ban hazajőve, ezévi novemberben Gyulafehérvárt tanári állást foglalt el. →Presbytrianus és →cartesianus álláspontja sok ellenséget szerzett neki, s emiatt 1655. szept. 24-én a fejedelem kívánságára nyilvános vitára kellett kiállania a rektor-professzorral, →Basire Izsákkal. A fejedelem ekkor elmozdította állásától s csupán a következő évben nyerte meg a kolozsvári →rektorságot, melybe tanítványainak egy része szintén elkísérte Gyulafehérvárról. 1658 novemberében nagy közönség előtt vitatkozott egy Veres Ferenc nevű róm. kat. pappal az universalismus és particularismus kérdésében. A nemzeti irányú nevelésnek és műveltségnek ez a nagyemlékű bajnoka, ki hazai nyelven legelső népszerűsítője volt a tudományoknak és egész szókinccsel gazdagította a magyar nyelvet, már 1659. dec. 31-én meghalt. Rövid ideig tartó hivataloskodása mind anyagi, mind szellemi tekintetben nagyot lendített a vezetésére bízott intézet állapotán. – Művei: De primi hominis apostasia. (Harderwijk, 1651.) Oratio de studio sapientiae. (Gyulafehérvár, 1653.) (II. kiad. Utrecht, 1655., magyarul 1899.). Magyar encyklopaedia. (Utrecht, 1653.) (De tényleg csak 1655-ben került ki sajtó alól, II. kiad. Győr, 1803., III. kiad. Pest, 1867; előszavának és egyes részleteinek új kiadása 1899.). Oratio de lingvarum necessitate. (Az előbbivel.) Magyar logikácska. (Gyulafehérvár, 1654.) (II. kiad. Pest, 1867.) Tanács, melyet… Fortius ad… egy tanulásában elcsüggedt ifjúnak. (Az előbbivel együtt, II. kiad. 1899.) Epistolae. (Utrecht, 1655.) (Együtt kiadva az Oratio II. és az Encyklopaedia I. kiadásával.) De politia ecclesiastica. (Kolozsvár, 1658.) De mente humana. (Nagyvárad, 1658.) Catechesis secundum dogmata Calvini. (Amsterdam, év. n.) A magyar nemzetben immár elvégtére egy akadémia felállításának módja és formája. (Pest, 1872.) (Kiadta Szabó Károly; új kiad. 1899.) Oratio de →summa scholarum necessitate. (Kolozsvár, 1894.) (Kiadta Felméri Lajos. Magyar fordításban →Hegedűs István közölte a kolozsvári ref. gimnázium 1876. évi értesítőjében, újabban pedig mindjárt említendő kiadványában.) „Bölcsészeti dolgozatai”-t 1867-ben →Horváth Cyrill, „Paedagogiai munkái”-t pedig 1899-ben →Hegedűs István adta ki s részben fordította is. Szemelvényeket bocsátott ki műveiből Neményi Imre (1900.). „Philosophia naturalis” c. műve kéziratban maradt fenn, míg „Examen examinis…” és „Narratio vera actus, qui anno 1655. d. 24. Sept. in collegio Albensi contigit”, valamint ugyanezen ügyben a fejedelemhez írt Supplicatiója és Apologiája szintén kéziratban maradva elkallódott. Respondensi tisztet vitt az „Introductio ad philologiam sacram” (1650.) tárgyában tartott két vitán. Üdvözlő verset írt →Bökényi Filep Jánoshoz (1652.) és →Komáromi Csipkés Györgyhöz (1655.). „Téli zsoltár” címmel színművet írt róla Kovách Aladár (1941.), „A halál és tanítványa” címmel regényt Szenczei László (1943.), s még elébb „Tudósok harca” címmel szintén regényt P. Szathmáry Károly (1882.).

Irodalom: Erdélyi János: A. Cs. J. ismertetése (Sárospataki Füzetek, 1859.), Szabó Sámuel: A. Cs. J. életrajza (Budapesti Szemle, 1863.), Szilágyi Sándor: A. Cs. J. és kortársai (Vértanúk… 1867.), Gyalui Farkas: A. Cs. J. életrajzához és műveinek bibliographiájához (1892.), Bánóczi József: A. Cs. J. (Athenaeum, 1892.), Neményi Imre: A. Csere J. mint paedagogus (1893.), Uő.: A. Csere J. (1925.), Stromp László: A. Cs. J. mint paedagogus (1898.), Imre Sándor: A. Cs. J. (Országos Ref. Tanáregyesület 1908-i évkönyve), Kremmer Dezső: A. Cs. J. élete és munkássága (1912.), Schneller István: Comenius és A. (Prot. Szemle, 1918.), Herepei János: A. Cs. J. kolozsvári lakozásának ismeretlen részletei (Pásztortűz, 1925.), Tavaszy Sándor: A. Cs. J. személyisége és világnézete (1925.).